Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIV. kötet (Budapest, 1886)

189 lás után csak a húzást követő napokban fizette le az ntánjáró összegeket. így történt, hogy 1885. évi ápr. 30-án F. Isidor q sorszámot tett és az azokra eső tételi összegeket összesen 5 forint 40 krajczárt nem fizette ki, hanem F. Adolf egyik czégtárs a számokat betétre elfogadta és 5 frt 40 krajczár erejéiig F. Isidornak ismét hitelt nyitott, bár állítása szerint F. Isidornak megizente, miszerint ha péntek délig — május 1. — a betéti összeget ki nem fizetné, a betétjegyeket el fogja adni. Máj. 2-án F. Isidor levelet intézett a F. testvérek czéghez, melyben kéri a betétjegyek kiadását, igérve, miszerint az 5 frt 40 krt másnap azaz máj. 3-án ki fogja fizetni. F. Adolf ezen levél folytán kereste is F. Isidor rescontoit, de miután azokat nem találta, mert a cassában voltak elzárva, melynek kulcsa bátyjánál F. Sámuelnél volt, azokat ki nem adhatta. F. Isidor vasárnap korán reggel az 5 frt 40 krajczárt elküldte a F. czégnek, azonban vádlottak a betétre hitelezett összeget már elfogadni nem akarták, állítván, miszerint a rescontókat ismeretlen egyéneknek eladták. Azonban, mint a vizsgálat adatai igazolják, vádlottak ezen állítása valótlan volt, mert azért nem adták ki a rescontót, mivel a május 2-án d. u. 3 órakor történt bécsi lottoszámhuzás velük még május z-án este 8 órakor táviratilag közöltetvén, abból megtudták, miszerint F. Isidor azon rescontóra, melyen a 3, 18 és 21 számokkal játszott, 836 frtot nyert, ennek folytán a betéti összeg erejéig zálogképen visszatartott és még mindig birtokukban levő rescontóra nézve a köztük és F. Isidor között fenálló zálogjegyjogi viszonyt önhatalmúlag megváltoztatták, a resconto birtokukban lételét eltitkolták és mint a vizsgálat adatai igazolják, eltulajdonitási czélzattal visszatartották, azért, hogy az arra esedékes 836 frt nyereményt maguknak felvehessék. Vádlottak beismerik azt, hogy egyetértöleg határozták el, hogy a rescontókat — szerintük jogosan — visszatartják ; igy egyetértöleg törekedtek a sikkasztást végrehajtani; ez alapon tehát a bűnös cselekmény mindkettőjüket terheli. Vádlottak kifogást tesznek az ellen, hogy cselekvésük bűnös tettet képezne, mivel állításuk szerint a lottóintézet és lotto-gyüjtödék hiteladásra nincsenek jogosítva, és ha a gyűjtők hiteleznek, azt csak a saját rovásukra tehetik, mely törvény által szabályozott intézkedésből következik, hogy a hitelben