Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIV. kötet (Budapest, 1886)

7/ érvényesnek kimondandó s felperes érvénytelenítési keresetével elutasítandó volt annál is inkább, mert a gyógykezelő orvosoknak örökhagyó lelki állapotát tanúsító bizonylatai a végrendelkezésnél jelen volt tanuk állításának igaz voltát, mely szerint örökhagyó a végrendelkezés idején teljes öntudatánál volt, ki nem zárják, stb. (1884 febr. 23. 4812. sz. a.) A budapesti kir. tábla: Az elsöbiróság ítélete megváltoztatik, néh. G. Lajosnak 1880 ápr. 29-én alkotott írásbeli magánvégrendelete — 2. pontjában S. Lila és G. Eszter kis leányai, 3. pontjában a t.-korodi egyház, 4. pontjában G. László részére tett hagyományokra vonatkozó intézkedések érintetlenül hagyásával — érvénytelennek nyilvánittatik s a nevezett örökhagyó után maradt javakra a 2—4. pontokban emiitettek kivételével felperes törvényes örökösödési joga megállapíttatik, stb. Indokok: Az 1876: XVI. tcz. 6. §-a értelmében oly esetben, midőn a végrendelkező olvasni és irni nem tud, vagy más körülmény miatt végrendeletét sajátkezüleg alá nem írhatja, az írásbeli magánvégrendelethez szükséges, hogy az idézett törvényben megjelölt cselekmények és fellételeknek megtörténte a tanuk által magán az okiraton igazoltassék. Miután azonban G. Lajosnak megtámadott végrendeletén ily, tanuk általi igazolás nem foglaltatik és miután azon körülménynek igazolása, hogy az idézett törvény kívánalmának elég tétetett, más módon mint a végrendeletre való rávezetés által nem eszközölhető, nevezett G. Lajosnak végrendelete a rendelkező részben kitett pontokban emiitett hagyományok kivételével, érvénytelennek volt kimondandó annyival inkább, mert a fent idézett 1876: XVI. tcz. világosan rendeli, hogy a végrendelet tartalmának a végrendelkező és tanuk együttes jelenlétében felolvasása után, a végrendelkező kijelentse, miként az okirat az ő végrendeletét tartalmazza. Hogy azonban ez megtörtént volna, a tanuk vallomásával még ha az ily módon igazolható is lenne, be nem bizonyittatott. Ugyanis B. József tanú nem emlékezik, hogy a végrendelet felolvasása után végrendelkező kijelentette volna, hogy az az o akarata; F. József és F. Gáspár a végrendeletnek végrendelkező által sajátjává történt mondását nem hallották; s erre csakis E. Mihály tanúvallomása szolgáltat némi bizonyítékot, de az elfogadásnak a