Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIII. kötet (Budapest, 1886)

4 erejéig támadt követelési összegből alperes javára leszámításnak sem lehet ezután helyt adni. — Mivel alperes a végrehajtató követeléséből állítólag törlesztett összeget sem viszonkeresetileg, sem leszámítandó törlesztett tételként nem kérte végrehajtató ellenében megállapittatni, sőt elleniratilag és viszonválaszilag maga azt jelentette ki, hogy ö reá nézve teljesen közönbös, vajon végrehajtatónak végrehajtást szenvedett elleni követelése 2000 forintból vagy kevesebből áll-e. Ennélfogva a történt törlesztésre vonatkozólag végrehajtatónak oda kinált főeskü perbeli eredményt maga után ugy sem vonhatván, ebből kifolyólag ez irányban főeskü általi bizonyításnak helye nincs és így felperes az ez irányban végrehajtatónak odakínált főeskü elfogadása iránt nyilatkozni nem tartozott, következőleg az, hogy nem nyilatkozott, ellene beismerésnek sem tekinthető. A miért is, stb. (1885 január 27. 35205/1884. sz. a.) A kir. Curia: A budapesti kir. tábla felebbezett ítélete megváltoztattatik s az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben, stb. Indokok: Jóllehet az egyenes adós azon összeggel, melyet helyette a kezes a hitelezőnek fizetett, rendszerint adósává válik a kezesnek : mindazonáltal a felperes keresetével elutasítandó volt azért, mert alperes, ki a felperes ellenében élhet mindazon kifogásokkal, melyekkel F. Manó ellenében élhetne, bebizonyította, hogy ö is fizetett nevezett apja helyett oly összegű adósságokat, melyek a lefoglalt követelést jogszerű beszámítás utján elenyésztetik. Eltekintve ugyanis magának F. Manónak beismerő vallomásától, K. László, L. Péter és Sch. Márton tanuk vallomásaival be van bizonyítva, hogy alperes nekik adósuk F. Manó helyett, az A. alatti kezeslevél kelte után 2000 frtot fizetett. Ezen bebizonyult ténynyel szemben nem döntő az a kérdés, hogy az alperes által vitatott, a 3. '/. alatti nyilatkozatban emiitett megállapodás az alperes és apja közt 1876-ban valóban létre jött-e vagy sem ; felperest terhelné annak a bizonyítása, hogy alperes apja pénzével vagy valamely más elvállalt olyan kötelezettség folytán elégítette ki a nevezett hitelezőket, mely a beszámítást a kereseti 2000 frtba már eleve kizárta. Ezt bizonyítani a felperes meg sem kísérelte és azért feltétlenül lett volna ő keresetével egészben elutasítandó; de alperes nem élt felebbezéssel az elsőbirósági ítélet ellen, a