Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIII. kötet (Budapest, 1886)

2Q7 vevés ezen természete a 4. sz. a. csatolt legfőbb itélőszéki végzés szerint I. rendű alperes ellenében egy izben már jogérvényesen kimondatott. Mert felperesek és a velők ugyanazon jogalapot elfogadó L r. alperes a per során nem is igazolta, sem állította, hogy II. r. alperest a kisajátított és a vasút czéljaira felesleges kereseti birtokrészletek visszavásárlási jogának érvényesítésére felhívta volna, vagy hogy 2. r. alperes a visszavásárlási jogról lemondott volna, s igy az 1868 : 55. tcz. akkor érvényben volt 67. §-a értelmében I. r. alperes C. M. H. W. & Comp. czég mint magánszemély a kereseti ingatlanokat sem meg nem szerezhette, sem mint építészeti vállalkozó és kisajátító azokat felpereseknek, illetőleg jogelődjeiknek jogérvényesen el nem adhatta és ekként felperesek azok tulajdonjogát jogérvényesen szintén meg nem szerezhették, miután pedig I. r. alperes a kereseti fekvőségekre jóhiszeműséggel és érvényes czimmel nem birván, — erősebb jogot felperesekre át nem ruházhatott, miután továbbá felperesek bekeblezett tulajdonjoga a csatolt végzések s telekkönyvi kivonatok szerint jogérvényesen töröltetett, felpereseknek a nyilvánkönyvi elévülésre alapított kifogása bírói figyelembe vehető szintén nem levén, a kereseti ingatlanok tulajdonjogát felperesek javára megítélni, illetőleg a nyert tulajdonjogi előjegyzést igazoltnak kimondani, vagyis II. r. alperes törvényszerű visszaváltási jogát megszűntnek nyilvánítani nem lehetett, stb. Felperesek kereseti kérelmének még az általok vitatott, de a fentiek szerint megczáfolt és a meghatalmazott által esetleg megbízása köréhez képest létesitett magán-eladás esetén a kereseti ingatlanok elidegenítéséhez hazai törvényeink értelmében az illető egyházi és világi hatóságok jóváhagyása kívántatván meg, e nélkül a kereseti ingatlanok a vitatott magán uton II. rendű alperesre átruházhatók sem lettek volna, hogy pedig ezen jóváhagyás a kérdéses állítólagos magán-eladáshoz kieszközöltetett volna, felperesek maguk sem állítják. II. r. alperes azonban viszontkeresetével szinte elutasítandó volt, mert míg felperesek kereseti követelése a köztük, illetőleg jogelődjük s I. r. alperes közt létrejött adásvevési szerződésből származik, addig II. r. alperes követelési joga a közte s I.-ső r.