Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIII. kötet (Budapest, 1886)

287 előre megérlelődött s hogy fenti nyilatkozata csak ekként magyarázható, igazolja az is, hogy azon éjjel, midőn állítása szerint kukoriczáért ment, az ölésre alkalmas eszközt, a bűnjelül szolgáló baltát vitte magával s azt oly csekély okra használta. Azonban vádlottnak azon állítása, hogy ö kukoriczáért ment volna, s hogy Cs.-val összeveszett s az őt megütötte volna, valótlannak tűnik ki, mert míg egyrészt K. István maga mondja, hogy Cs.-val egy óráig beszélgetett, azt még sem állítja, hogy attól kukoriczát kért volna, vagy az részére elkészítve lett volna, másrészt. Cs. hullájának a megtaláláskori helyzete is azt mutatja, hogy öt K. István alva találta s fektében orozva ölte meg. Minthogy pedig K. István azt is beismeri, hogy Cs.-val már előzőleg is voltak kellemetlenségei, s hogy ő számát sem tudja annak, hányszor biztatta Cs.-né férje megölésére, s a tett végrehajtásakor is ezen biztatás jutott eszébe s igy kétségtelen, hogy az ölés eszméje nála nem a végrehajtás pillanatában támadt, hanem régebben érlelődött, minthogy továbbá K. István a tettet eltitkolni, a bűnjeleket eltüntetni igyekezett s igy cselekménye nem az állítólagos megüttetés által előidézett felindulásból származottnak, hanem a szerelmi viszonyra alkalmatlanná vált férj tervszerű megölésére s az ebből származó előnyök, t. i. Cs.-néval való osztatlan egyesülés keresztülvitelére irányzottnak tekintendő, ennélfogva tehát K. István ellenében beigazoltnak volt tekintendő, hogy Cs. K. Józsefet előre megfontolt szándékkal ölte meg, s igy őt a btk. 278. §-a alapján gyilkosság bűntettében bűnösnek kellett kimondani. Cs. K. Józsefné vádlott a végtárgyalás folyamán határozottan tagadta, hogy K. Istvánt férje megölésére biztatta volna. Minthogy azonban beismeri, hogy K. Istvánnal bűnös szerelmi viszonyban állott, mely körülményből önként folyik, hogy ezen viszonynak a férj útjában állott, a mennyiben vádlottak maguk is beismerik, hogy e miatt a férjjel kellemetlenségeik voltak, minthogy II. r. vádlott saját beismerése szerint tudta, hogy K. István ezen kellemetlenségekből kifolyólag férje ellen tör, őt eltávolítás helyett házánál megtartani igyekezett, minthogy II. r. vádlott beismerése szerint arról is tudomással birt, hogy K. István a kérdéses éjjel férjét megölni megyén, őt mégis eleresztette, és ennek meggátlására semminemű intézkedést nem tett, minthogy