Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIII. kötet (Budapest, 1886)

279 mény elkövetőjének törvény szerinti megbüntetésére nézve — a mennyiben a törvényben külön meghatározott kivételes eset nem forog fenn — az illető büntetési tétel két végpontja képezi az átléphetetlen határt; tekintve, hogy ezen két határ között a concret büntetés, a 90. §. esetében a magasabb végpont felé közeledés, vagy annak elérése, a 91. §. esetében pedig az alacsonyabb végpont felé közeledés vagy ennek elérése által állapítandó meg ; tekintve, hogy a mint a fölfelé haladást túlnyomó súlyosító körülmények, — ugy ellenben a lefelé haladást túlnyomó enyhítő körülmények fenforgásától tételezi fel a törvény ; mindezekből önként következik, hogy a büntetési tétel legmagasabb és legalacsonyabb mértéke között oly középső pontnak is kell lennie, mely az esetben alkalmazandó, ha sem a 90., sem pedig a 91. §. esete nem forog fen, s a mely központból egyszersmind túlnyomó súlyosító körülmények fenforgása esetében a 90. §. által megjelölt irányban, túlnyomó enyhítő körülmények esetében pedig a 91. §-ban megjelölt irányban kell a büntetés kimérésénél kiindulni. Tekintve ezek után, hogy a fegyháznak legrövidebb tartama a Btk. 22. §-a által két évre, a börtön legrövidebb tartama pedig a 24. §. szerint hat hónapra tétetett: az ezen büntetések valamelyikével büntetendő cselekmény mindazon eseteiben, melyekben a büntetési tétel legalacsonyabb mértéke az illető büntetési nemnek legrövidebb tartalmával azonos : a büntetési tétel középső pontja nem a számtani egységtől, hanem azon büntetési nemnek a 22. §-ban, illetőleg a 24. §-ban meghatározott legrövidebb tartamától kezdve és akként számítandó, hogy az ezen legrövidebb tartam, és a cselekményre meghatározott legmagasabb tartam közötti különbözet kettéosztatván, és az ekként nyert eredményhez, az addig mellőzött 2 év, illetőleg 6 hó hozzáadatván : az eredményezett mennyiség képezendi az illető büntetési tétel középső, vagyis azon pontját, mely sem túlnyomó enyhítő, sem pedig súlyosító körülmények nem létében alkalmazandó, s a melytől ellenkező esetben a körülmények számához vagy nyomatékához képest — a mennyiben a 85. vagy 92. §§. alkalmazásának esete nem forog fen, vagy pedig a tör-