Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIII. kötet (Budapest, 1886)

Indokok : Mert alperes részéről a per során beismertetett, «hogy felperes fiának lába alp. fia által történt eltaszitás által ficzamodott ki, s miután az erre vonatkozó alperesi védekezések az általa felhitt tanuk vallomásai által — a mennyiben alp. K. István s J. László tanuk vallomásait igénybe venni nem akarta — figyelembe sem vehetők ; K. Erzsébet tanú pedig határozottan szinte azt vallja, hogy alperes fia taszította el felperes fiát s csakis akkor bocsátotta el, midőn az sirni kezdett s csakis K. Erzsébet tanú közbenjárása folytán, ennélfogva tekintve, hogy felperes fia 87 nap alatt a munkára nem használtatott, ezen időre naponkint 40 krajczárt számítva, a lábtörés idejétől pedig a felgyógyulásig 68 napra, illetve 20 krjával számítva 155 napra 48 frt 40 krban a legmérsékeltebben megállapítandó; s miután az A. a. szerint 69 frt 60 kr. gyógyítási költség merült fel, alperes ebben is marasztalandó volt; a 40 frt fájdalomdijbani marasztalás pedig felperes fia lábának kificzamodás következtében történt összezsugorodás s így lábának előbbi épségben való használhatatlanságán alapul, stb. (1884 nov. 10. 6309. sz. a.) A budapesti kir. tábla : A mennyiben alperes 48 frt 40 kr. munkamulasztási díj fizetésére köteleztetett, az elsőbiróság ítélete megváltoztatik s ez iránybani keresetével felperes elutasittatik; egyebekben azonban az elsőbiróság Ítélete helybenhagyatik. Mert felperes a per során beismerte, hogy kk fia megverése alkalmával E. Tamás szolgálatában állott, s mint ilyen munkája által mást mint ellátást nem szerezhetett, s miután a 69 frt 60 krnyi gyógyítási dijban a lakás és élelem is benfoglaltatik, felperes mulasztás czimen mit sem követelhet, stb. (1885 febr. 16. 51059.) A kir. Curia : A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával alperes egyedül csak 69 frt 60 kr. gyógyítási költségben marasztaltatik el, stb. Indokok : A per során előadottakból s K. Eszter tanú vallomásából is az tűnik ki, hogy e peres felek fiai egymás között pajzánkodván, előbb felperesnek fia ütötte földhöz alperes fiát, a ki azt viszonozván, utóbb felperesnek fiát ütötte földhöz, ki is a lábtörést a közben szenvedte ; következőleg e sérelem oly vétlen esélynek volt szüleménye, hogy az ebből eredő fájdalomért, minthogy annak nem csupán az alperesnek fia volt okozója, dijat fel-