Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIII. kötet (Budapest, 1886)

265 ha a tényleges kiállítási helytől és időtől különbözőleg íratott is az okiratra, befolyással nincs: alperes névaláírásának valódisága ily körülmények között határozottan megtagadottnak nem tekinthető. Fenebbiekből folyólag alperes elfogadót a v. t. 23. §-a alapján a kereseti váltóösszegnek . . . megfizetése terheli. (1885 márcz. 26. 1035. sz. a.) A kir. Curia: Mindkét alsóbb bírósági ítélet megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: A keresethez A. alatt csatolt váltó szövegéből kitűnik, hogy annak értéke az abban felhozott 97585. számú, alperes és a «Tisza» biztosító társaság között létrejött biztosítási kötvényben lett felvéve. Felperes társaság, kire ezen váltó, a most már csőd alatt álló «Tisza» biztosító társaság által 1884 febr. 23-án forgattatott, nem állítja, hogy ezen váltó az annak alapjául szolgált biztosítási szerződéstől független, közte és a forgatmányozó «Tisza» biztosító társaság között létrejött ügylet folytán jutott birtokába. Ellenkezőleg válasziratában azt adván elő, hogy ha alperest tűzkár éri, feltéve, hogy a dijat lefizette, a «Tisza» tovább is fizeti a kárt, csakhogy azt felperes által teljesiti, nyilt beismerést tett alperesnek kifogásbeli azon állítása mellett, hogy a kereseti váltó forgatmányozása által a «Tisza» magát a kereseti váltó kibocsátásának alapul szolgált biztosítási szerződést czélozta felperes társaságra egyoldalulag átruházni. E szerint bizonyítottnak lévén veendő, hogy a kereseti váltó nem mint önálló követelési czim, hanem az annak alapjául szolgált biztosítási szerződéssel kapcsolatosan, mint az abból eredő fizetési kötelezettség biztosítására rendelt váltó alakjában kiállított dijkötvény ruháztatott át felperesre, utóbbi nem tekinthető oly harmadikul, a ki ellen az eredeti váltószerződés körülményeiből merített kifogás a v. t. 92. §-a értelmében érvényesíthető nem volna. Minthogy pedig a biztosítási szerződés oly kétoldalú szerződést képez, mely a biztosított félnek a biztosító személyébe vetett különös bizodalmában leli alapját és keletkezésének indító okát, következik ebből, hogy a szerződő felek egyike e szerződésből folyó jogait és kötelezettségeit a másik felet kötelező hatálylyal egyoldalulag át nem ruházhatja. Ennélfogva, tekintve, hogy a «Tisza» biztosító társaság egyoldalú ténye által maga részé-