Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIII. kötet (Budapest, 1886)

237 Az 1883 június és július havában tartott orvosi megfigyelést, mely közbevetőleg nem a megfigyelőnek érzéki tapasztalatait, hanem vádlottnak saját egészségi állapotáról szóló nyilatkozatait foglalja magában, mely a mint már a fent érintett esetnél is megjegyezhető, sok mindenben túlzott is lehetett, leginkább abban keresi vádlott beteges lelki állapotát, hogy nyugtalan álmákról, fülzugásról s álmaiban rémlátásokról panaszkodott, de ezen izgatott kedélyállapot kétségtelenül kiváló sulylyal birna, ha a cselekmény elkövetése előtti szempillantásokban észleltetett volna, de egy még végkép meg nem romlott egyénnél súlyos büntette öntudatával, a büntető hatalom kezei közt töltött éjeinek rémes álmai lélektanilag kimagyarázhatóknak tűnnek fel az elmezavar feltevése nélkül is. A vádlottat megfigyelő orvos 1883 július 14-én adott véleményében felsorolva az elmebetegségek ez esetben vélelmezhető válfajait, azon eredményre jut, hogy ezekből az tűnnék ki, mikép vádlott elme-állapota nem lehetett megzavarva; de fölállítva azt a tételt, hogy az elkövetett bűntett a bizonyítékokból lélektanilag nem indokolható, hogy vádlott koponyája aránytalan alkotású, hogy már gyermekkorában fülzugásban, később fejfájásban szenvedett, hogy a tett elkövetésekor a szokottnál többet ivott, mindezekből azt következteti, hogy a tulélvezett bor miatti agyvértorlódás káprázatokat idézhetett elő, melynek nyomása alatt ösztönszerűleg hajtatott vádlott a tett véghezvitelére s vádlottat elmekórosnak tartja. Eltekintve azonban, hogy vádlott saját állítása s tanuk szerint is két liternyi bort ivott s hogy általában a tanuk és saját állítása szerint ittas volt ugyan, de részeg nem, ha vádlott ittas állapotának öntudatlan rohamában cselekedett, akkor éizéki csalódásoknál fogva a büntettet azon hajtotta volna véghez, kit e rohamában maga előtt talál; vádlott azonban észszerű kiszámítással megállapította, hogy a kasznár hon nem létében A. Mihály szokása lévén a szérűben őrködni és aludni, őt most ott találhatja s így indult el bűntettének végrehajtására s mindvégig elkezdve azon érzéki tapasztalatától, hogy látta, mikor a jászolban alvó S. Sándor fölébredt és szemét kinyitotta, minden egyéb bizonyított részletekre is világosan emlékszik : hogyan vette kezébe