Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIII. kötet (Budapest, 1886)

203 lasztásra való ösztönzésével — állapítja meg az activ megvesztegetés tényálladékát s e szerint az idézett törvény világos értelménél fogva: az activ megvesztegetést a közhivatalnokra ennek hivatali kötelessége megszegése czéljából gyakorolt hatás képezvén : ezen büntetetendő cselekmény tényálladékából határozottan ki van zárva az az eset, melyben valaki a közhivatalnoknak, habár ennek hivatali feladata körébe eső eljárására vonatkozólag, de nem azért, hogy ebbeli kötelességét megszegje, ad vagy igér jutalmat, illetőleg ajándékot. (1885 decz. 2. 4109. sz. a.) A budapesti kir. tszék megvesztegetés és szerencsejáték üzése miatti kihágással vádolt L. Károly (42 éves, r. kath., nős, kávés, szerencsejáték miatt egy izben büntetve) a kbtk. 89. §-ába ütköző kihágás vádja alól felmentetik ; ellenben bűnösnek mondatik ki a btk. 470. § ába ütköző megvesztegetés vétségében és ezért ugyanazon szakasz alapján egy havi fegyházra és 10 frt pénzbüntetésre (behajthatlanság esetén további egy napi fogházra) ítéltetik, stb. Indokok: G. Sámuel és K. Kálmán tanuk eskü alatti vallomásaival igazoltatik ugyan az, hogy 1884. évi január 4-én éjjel három ismeretlen egyén vádlott kávéházában csekély Összegekben szerencsejátékot játszott; de nem igazoltatott vádlott határozott tagadásával szemben az, hogy ezen egyének a szerencsejátékot vádlott tudta és beleegyezésével folytatták, hogy vádlott nekik a kávéházi helyiséget egyenesen szerencsejáték üzésére engedte át; miért is vádlottnak azon védekezése, hogy ő az illetőknek a kártyát csak rövid időre és oly feltétellel adta át, hogy azzal tiltott játékot ne játszanak, elfogadandó s vádlott az iránybani vád alól felmentendő volt annál is inkább, mert védekezésének alaposságát azon körülmény is támogatta, hogy a rendőrök a játékasztalon bankot nem találtak s a játszók előtt csak csekélyebb mennyiségű réz- és ezüstpénzt vettek észre. Bűnösnek volt azonban vádlott kimondandó a megvesztegetés vétségében, mert önmaga is beismerte a tanuk által igazolt azon körülményt, hogy midőn a rendörök a kávéházból kimentek,