Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XII. kötet (Budapest, 1885)

42 helyezésére fel nem jogosította, minthogy az A. a. okirat mindaddig, mig az bíróilag nem érvénytelenittetik, érvényben fenáll és mind a két felet kötelezi; de épen azért, mert az A. a. okirat jelenleg még érvényben fenáll és a felek közötti jogviszonyt az szabályozza, kellett a másodbiróság Ítéletét annak a hitelezők letiltására vonatkozó indokából helybenhagyni ; mert felperes azt, hogy a IV. alatti tárgyalási jegyzőkönyvben 4. sz. a. csatolt letéti kérvény mellett C. D. alatt egyszerű másolatban felmutatott letiltási rendelvényben megnevezett hitelezők a felperes részére a jelen perbeli alperesek által A. szerint biztosított 350,000 frt után járó 6°/0 kamatokat lefoglalták, a 4. a. tárgyalási jegyzőkönyv tanúsítása szerint nemcsak nem tagadta, hanem hallgatag beismerte; ezen lefoglalás, illetőleg letiltás ténye alpereseket az 1884. október i-én esedékes kamatrészletnek letétbe helyezésére teljesen feljogosította, mert jóllehet az A. a. okiratban foglalt megállapodásokhoz képest felperes adósságainak tisztázására egy határozottan megállapított tőkeösszeg fordítandó, mig ellenben a fenmaradó tőkeösszeg 6°/<> kamatai felperes kezeihez fizetendők: ámde az A. a. megállapodásokhoz felperes hitelezői hozzá nem járulván, nincsenek elzárva attól, hogy az A. a. szerint felperesnek fizetendő kamatokat is lefoglalhassák. Azon felperesi érvelés, mintha alpereseket felperes adósságainak a foglaltató hitelezőkkel való kiegyenlítése tekintetében mulasztás terhelné, el nem fogadható, mert hogy B. szerint felperes alpereseket a foglaltató hitelezők követeléseinek kiegyenlítésére 1884. szeptember 12-én szólította fel, a 4. sz. C. D. a. foglalások, illetőleg letiltások pedig már megelőzőleg 1884. augusztus 14-én, illetőleg augusztus 19-én eszközöltettek, az pedig, hogy a B. a. felszólitás előtt mulasztást követtek volna el alperesek, maga a B. a. tartalma megczáfolja; ugy is az A. a. megállapodások szerint az okirat keltekor még ki nem egyenlített tartozások azon arányban beváltandók, a melyben azok beváltása felperes felvilágosítása nyomán és hozzájárulásával annak idején megállapittatott; már pedig a B. alatti már a 4. sz. C. D. alatti letiltások után kelt felszólításból kitűnik, hogy azon arányban, melyben a beváltásnak történni kell, 1884. szeptember 12-én még felperes hozzájárulásával megállapítva nem lett, minthogy maga a B. alatti felszólitás vagylagosan akkép szól, hogy alperesek a