Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XII. kötet (Budapest, 1885)

120 307- §-a 2. bekezdésének alkalmazása mellett 2 évi börtönbüntetésre ítéltetik, stb. Indokok: Ugy a vizsgálat adatai és végtárgyalás folyamán hit alatt kihallgatott S. János, K. János, T. József, V. István és V. Márton tanuk vallomásaiból, valamint vádlottnak részben tett önbeismeréséböl kétségtelenné tétetett, hogy 1884. évi június 15-én este 11 óra tájban a tótszerdahelyi korcsmában, az ott mulató magyar cselédség és a horvát legények között verekedés fejlődvén, midőn e miatt K. Mór korcsmáros által a horvát legények az ivószobából kiszorittattak, vádlott egy karhosszasságu és vastagságú fával kezében az ivószobába visszament és azzal oly erős ütést mért K. István fejére, hogy ez annak következtében az orvosi bonczjegyzőkönyv és vélemény tanúsítása szerint a helyszínén azonnal meghalt. Vádlott a végtárgyalás során tagadásba vette, hogy ő azon időpont után, a midőn K. Mór a horvát legényeket s köztük őt is a szobából kiszorították, miként tanuk vallják, az ablakon bemászott volna, és hogy akkor ütötte volna főbe K. Istvánt; azt adván elő, miszerint K. Istvánt akkor ütötte volna meg egyszer az épen keze ügyébe jött hasábfával, midőn a czivódás kezdetét vette, vagyis mielőtt K. Mór korcsmáros által a szobából kiszorittatott: de ezt is azért tette, mert midőn ő a verekedést megakadályozandó, a tömeg közé ment, K. István minden ok nélkül neki rontott és egy görbe késsel kezeit összemetélte; ekként a sebzéstől felingereltetvén, de amúgy is ittas lévén, e felhevült kedélyállapotában megtorlásból ütötte meg az őt bántalmazót. Vádlott ezen előadásával annak akar kifejezést adni, hogy a halálos ütést, mely tanuk szerint K. Istvánt a horvát legényeknek a szobából lett kiszorittatása után érte, nem ő ejtette, de nem is ejthette, miután a szobába többé vissza nem ment. Azonban vádlottnak ezen felhozott védekezése figyelembe épen nem jöhet, mert fenébb megnevezett kifogástalan tanuk igazolják azon tényt, hogy vádlott a szobából történt kiszorításuk után, némelyek szerint az ablakon keresztül, mások szerint az ajtón a szobába ismét visszament, igazolják, hogy L. Remus vádlott akkor ütötte főbe egy hasábfával K. Istvánt ugy, hogy ütése