Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XII. kötet (Budapest, 1885)

io8 tani meg sem kísérelte. Tehát már <í2?n indok elégséges arra, hogy felperes keresetének a háztartásra vonatkozó részével elutasittassék, mert ha még meghatároztatott volna is a háztartási szükségletek minősége és mennyisége, nem lehetne ezeknek kiadását a hagyatékból elrendelni addig, mig igazolva nincs, hogy van oly tiszta jövedelem, a melyből kiszolgáltathatik. De nem bizonyította felperes ezen háztartási szükségletének az alperes által kifogásolt miséget, minőségét és mennyiségét sem ; a kir. itélő tábla feloldó végzésében ugyan kimondatott, hogy erre nézve szükség esetén szakértők is meghallgatandók, de felperes a jegyzőkönyvi tárgyalásnál ezen szakértői bizonyítást ellenzi, szakértőt be nem jelent s ha a szakértői becsű mégis elrendeltetnék, azt alperesek költségére kéri elrendelni, mig alperesek ezen bizonyítást ellenzik ; ily körülmények között, tekintve a fenebbi elutasítási indokot, a felek akarata és kérelme ellenére költséges szakértői becsű elrendelhető nem volt és pedig annál kevésbbé, mert a felek, különösen felperes sem módjára, sem irányára, sem megejtésére nézve semmi nyilatkozatot elő nem terjesztettek, tehát erre nézve felperes semmit nem bizonyított. 3. Kétségtelen, miszerint arra nézve, hogy a hagyatéki terhek letörlesztéséig felperest a tiszta jövedelemnek V4 része megilleti s ennélfogva •ily tiszta jövedelem létezése esetében ennek '/4 része felperesnek kiszolgáltatandó, a peres felek között eltérés nem forog fen. Felperes keresetében e czimen évi 5000 frtot vesz követelésbe és a jegyzőkönyvi tárgyalásnál ezen összeget leszállította évi 3000 frtra. Felperes ezen követelése alapjául a keresetben az évi tiszta jövedelmet, 20,000 frtra teszi, a 3000 frt szerint pedig 12,000 frtnak kellene lenni. De azt, hogy ezen tiszta jövedelmet mely alapon számítja ki, elő nem adta, sőt alperesek tagadásával szemben állításának bizonyítását meg sem kisérlette; azon érvelés pedig, hogy a hagyatéknak csak azért nincs tiszta jövedelme, mert Sz. István a zárgondnok, és ez a többi örökössel bűnösen eltitkolja a jövedelmet, bizonyítékot nem képez. Ennélfogva tekintettel arra, hogy felperes a mellékelt hagyatéki leltárt képviselője által a leltározás alkalmával csakis a vagyon becslése tekintetében kifogásolta és egyebekben •elfogadta s így mindarra nézve, a mi a leltárban az ingóságokra,