Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XI. kötet (Budapest, 1885)

41 évi június 30-án reggel 7—8 óra közt a sétatéren erőszakkal vette ki, de egyszersmind ugy a panaszos nő, mint vádlott előadásával az is igazoltatik, hogy az erőszak nem a btk. 344. §-ába ütköző idegen ingó dolog jogtalan eltulajdonítása czéljából történt, hanem azért, mert vádlott azon gyűrűben, melylyel panaszosnő a sétatéren feldobálva játszadozott, a földre estében saját gyűrűjét vélte felismerni, melyet ez előtt 2 vagy 3 héttel a nagy hid körül elveszített s kérésére R. Berta a gyürü átadását megtagadta, vádlott pedig az egyszer feltalált gyűrűjét a szolgálónál hagyni biztonság hiánya miatt nem akarta, hogy pedig a kérdéses gyürü, melyet R. Róbert is tulajdonának lenni állított, inkább a vádlott mint a panaszosnő tulajdonát képezheti, kitűnik a tulajdonosság igazolása tekintetében mindkét fél részéről felhívott s kihallgatott tanuk vallomásából ; mert mig panaszosnő tanuja B. Mária cselédtársa, a végtárgyaláson neki felmutatott karikagyűrűre nézve csak annyit mond, hogy ilyen volt, karikagyűrű volt, de több karikagyűrű közül fel nem ismerné, s az elő nem állított másik tanú P. István jogász sem ad vallomásában többet elő, mint azt, hogy a gyűrűt panaszosnőnél, kivel egy házban lakott, látta; addig a vádlott részéről S. Sámuel és V. Emil tanuk által első sorban igazoltatik az, hogy vádlott azelőtt 2 vagy 3 héttel a nagy hid körül az aranykarika-gyürüjét csakugyan elveszítette, másodsorban pedig L. Farkas és R. Miksa által, kik a kérdés alatti gyűrűt a végtárgyaláson elibük tett 3 darab egyforma karikagyűrű közül képesek voltak kiválasztani, igazoltatik, hogy az általuk kiválasztott gyürü az, a melyet vádlott elveszített, melyet felismerni képesek azért, mivel azt vádlottnál több ízben látták. De eltekintve attól, hogy a kérdéses gyürü kettejük közül valóban melyik tulajdonát képezi, vádlott ellenében nem lehetett a btk. 344. § ába ütköző rablás bűntettének tényálladékát felállítani, sőt a rablás bűntettében bűnösnek kimondani, mivel az kétségtelenül kiderült, hogy vádlott a panaszosnő kezében volt gyűrűt, mint saját, előbb elveszített s véletlenül feltalált tulajdonát, esetleg mint vélt tulajdonát vette önhatalmilag birtokába és ezen erőszakos önhatalom eljárásában nem lehet felfedezni azt, a mi a btk. 344. §-a értelmében az erőszakos elvételt rablás bűntettének minősiti, azt nevezetesen, hogy vádlott bár jól tudta, miszerint a gyürü nem az övé, hanem a pana-