Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XI. kötet (Budapest, 1885)

14 20. Azon szabadságvesztés-büntetés, mely egy folytában töltendő ki, súlyosabban nehezülvén az elitéltre, mint oly — különben hason tartamú és minőségű — szabadság-vesztés, melyet az félbeszakitva tölt ki, következőleg az összbüntetés megállapításánál azon körülményt figyelmen kivül hagyni nem lehet. (1885 február 5. 436. sz. a.) A m. kir. Curia: (Lopás és hatóság elleni kihágással a budapesti kir. törvényszék előtt vádolt H. János elleni bűnügyben) . . . 21. Aberratio ictus. — Az, hogy vádlott a testi sértést nem azon egyénen követte el, a kit megütni akart, hanem véletlenségből egy más egyénen, nem változtathatja vádlott cselekményét gondatlanságból okozottá, mert habár az ütés czélját tévesztette is, cselekményében a sértésre irányuló szándék megvolt. — A vádbeli cselekmény minősitése mindenkor hivatalból is helyesbbitendő. — Ha a kir. ügyész a vádlott büntetésének sulyosbbitása tekintetéből felebbezett s a felső bíróság a minősítést súlyosabbá változtatja, a büntetést az ügyészi indítvány keretén belül megfelelőleg emeli. (1885 február 3. 7631/83. sz. a.) S. Lipót községi biró szolgabírói rendeletből megjelent B. Mihály vádlott házánál, hogy az ott találtató ingóságokat vádlott és annak neje közt feloszsza. Osztozkodás közben az ittas vádlott megharagudván nejére, az ennek kezéből kiragadott kapával nejére ütni akart, a kapa azonban a vádlott háta mögött állt P. Detre kisbirót találta el véletlenül, és annak — orvosi látlelet hiányában — S. Lipót és B. Péter tanú eskü alatti előadása szerint, 2 heti gyógyítást igénylett testi sértést okozott. A nagyváradi kir. tszék vádlottat a hatóság elleni erőszak büntette és a súlyos testi sértés vétségének vádja alól fölmentette, ellenben a btk. 310. §-a szerint minősülő gondatlanságból okozott