Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XI. kötet (Budapest, 1885)
54 33Alperes beismervén, hogy a telekkönyvi kiigazítási kereset tárgyát képező birtok a tulajdonossal kötött jogügylet alapján felperesnek tényleges birtokába jutott és a telekkönyvek eredeti szerkesztésekor is birtokában volt: ennek ellenében azon kifogás, hogy ama jogügylet valamely állítólagos végrendeleti korlátozásnál fogva törvényesnek nem tekinthető, a kért telekkönyvi kiigazítást meg nem gátolhatja. Az o. p. tkv. 1467. §-a szerinti elbirtoklásra sem hivatkozhatik alperes (Erdély), mert a birtok az ő nevére örökségi jogon íratván át, nem tekinthető oly harmadik személynek, kit a tkkvi bejegyzés a tkkvek nyilvánosságánál fogva megvédene, hanem az o. p. tkv. 547. <?-a szerint harmadik személyek irányában az örökhagyóval egy személynek veendő s igy ennek a hagyatéki tömeg tárgyaira vonatkozó szerződési kötelezettségeit teljesíteni tartozik. (1885 január 9. 5191/84. sz. a.) A brassói kir. törvényszék mint telekkönyvi hatóság O. Márton és A. János felpereseknek ifj. B. Anna alperes elleni birtokkiigazitás iránti perében következő Ítéletet hozott: Felperesek keresetükkel, melyben kérik kimondani, hogy a szentpéteri 2812. számú tjkvben A. + alatt foglalt 3380. és 10576. hrsz. a. fekvők B. Anna nevéről birtokkiigazitás utján és pedig a 3380. hrsz. a. fekvő O. Márton és a 10576. hrsz. alatt fekvő A. János nevére átkebeleztessék, elutasitatnak, stb. Indokok : Felperesek azon kereseti állításukat, hogy a kérdéses fekvőket még 1870. évben B. szül. K. Annától megvásárolták, egyátalában nem bizonyitották, az e tekintetben felajánlott s kihallgatott tanuk vallomásai az alperesi kifogás folytán a trdts. 192. §. bj pontja alapján figyelmen kívül hagyandók, mivel említett személyek hasonló perben mint felperesek szerepelnek. De továbbá felperesek maguk állítják, hogy a fekvőket K. Annától, egy harmadik személytől, vásárolták meg, tehát tekintettel arra, hogy azok még 1873. évben K. Annára, azután pedig 1882. évben, midőn ennek hagyatéka letárgyaltatott, hagyatéki