Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XI. kötet (Budapest, 1885)

49 indokainál fogva helybenhagyatik még azért; mert az alsó bírósági ítéletek indokai szerint alperesnek számadási kötelezettsége helyesen lett megállapítva annál is inkább; mivel alperes azon állításával is, hogy a közös üzlet befejezése után felperes megbízottja dr. Vécsey Ignácznak számadást tett és ekkor annak a kezei között volt üzleti könyveket is átadta, beismeri, hogy a közös üzlet vezetéséről számolni tartozott; mert a számadás fogalmából következik, hogy annak az időnként előfordult egyes bevételeknek és kiadásoknak az ügyletek természete és a concret viszonyoknak megfelelő bizonyítékokkal támogatott részletes felsorolását kell tartalmaznia akként, hogy azokból a számadást követelő az egész kezelés folyamáról magának tájékozást szerezhessen és annak alapján észrevételeit és kifogásait megtehesse, a X. alatti kimutatás pedig ezen kellékeknek meg nem felel; mert különben alperes saját nyilatkozata után maga sem tekinti a X. alattit rendes számadásnak, hanem csak az állítólag megejtett végelszámolás eredményét feltüntető feljegyzésnek; mert a 19. sz. alatt fekvő alperesi, valamint az alperes részéről i. alatt bemutatott felperesi levelek tartalmából kitűnik, hogy alperes az üzleti könyveket felperes megbízottja dr. Vécsey Ignácznak a végből adta át, hogy az azok előleges betekintése által magának az üzlet kezeléséről tájékozást szerezhessen, és igy az alperes által ígért számadás annál könnyebben és gyorsabban ejtethessék meg közöttük; e szerint tehát a könyveknek átadása a számadás megtörténtét nem bizonyítja és magát a számadást nem pótolja; mert a megelőző pontokban felhozottak ugy alperesnek a számadásra vonatkozó összes előadásaiból, valamint az e részben ajánlott főeskü szövegéből csak az tűnik ki, hogy az alperes részéről állított számadástétel valósággal csak egy barátságos uton és rendes írásbeli számadás előterjesztése nélkül megejtendő leszámolás kísérlete volt, mely azonban eredményre nem vezetett, mivel alperes nem is állítja, hogy azon összeszámolást felperes vagy annak meghatalmazottja elfogadta és alperest a további számadás terhe alól felmentette volna; mert alperes részéről az állított számadástétel tekintetében épen a most emiitett döntő körülmény t. i. a számadásnak elfogadása lévén bizonyítandó, a mennyiben erre a főeskü ki nem terjed, azt mint lényegtelent mellőzni kellett, stb. Döntvénytár, uj folyam. XI. A