Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam X. kötet (Budapest, 1885)

20 forgott fen semmi ok az előttük közönyös és mi fontossággal sem biró tárgyakról tüzetesebb és körülményesebb megszemlélés által azok alakja felöl maguknak oly beható tudomást szerezni, hogy e tudomásuk szerzésének módja és körülményei, a tárgy azonosságának birói megállapítására és ebből vádlott bűnösségének következtetésére eléggé biztos alapot nyújthatnának ; tekintve továbbá, hogy ugyanegy községbeli, de sőt ugyanegy vidéknek úgynevezett parasztszekereiben az egymástóli különbözet, ha ilyen előfordul is, rendesen oly csekély, hogy ha csak akár alakjára, akár készitésmódjára nézve a szokásbeliektől nagyobb eltérés nem mutatkozik és igy egyiknek a másiktól való megkülönböztető felismerése mindenkor nagyon kérdéses ; és tekintve, hogy a tanuk egyike sem emlit oly külön ismertető jeleket, melyekből arra nézve, hogy az általuk egyszer esteli időben látott és azután csak több nap múlva elibök állított szekér csakugyan az volna, még csak nagyobb valószínűséggel is következtetni lehetne; és tekintve, hogy a tanuk által látott lovakra, azoknak barna vagy feketés szine felemlitésen kívül szintén semmi oly különös ismertető jelek vagy tulajdonjogok nem hozatnak fel, melyek folytán e tekintetben is a bizonyítékot kielégítőnek elfogadni lehetne : a tanuk által szinte csak este és egy izben látott lovaknak a szemlélés végett a tanuk elébe állított és B. János tulajdonát képező lovakkali azonossága bebizonyitottnak nem tekinthető. Ezen és a kir. tábla ítéletében, ezen vádlottra vonatkozólag külön felhozott indokok alapján B. Jánosnak sem személye, sem fogatának ugyanazonosságára nézve a bizonyíték helyreállítható nem lévén : a kir. tábla ítéletének ezen vádlottra vonatkozólag helybenhagyásával B. Jánost a rablás és a szándékos emberölés bűntettének vádja alól felmenteni kellett. Végre az elitélt vádlottakat terhelő bűncselekmény minősítését illetőleg már a H. Samu bűnösségét megállapító indokokban kimondatott, hogy nem hiányoznak adatok, melyek e vádlottra vonatkozólag a gyilkosságra való felbujtásra mutatnak; de minthogy a gyilkosságnak elválasztó criteriumát a btk. 278. §. szerint az emberölési szándéknak előre megfontolása képezi ; minthogy arra, hogy a gyilkosságra való felbujtás megállapítható legyen : az előre megfontolt ölési szándéknak a felbujtásban való léte és