Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam X. kötet (Budapest, 1885)

r-3 Mihálynak a vizsgálat és az első végtárgyalás alatt, az akkor még élénk emlékirányzata mellett tett vallomását és vádlottnak e tanuk általi felismerését határozottan támogatják : ez okból e tanuknak az annyi adattal támogatott előbbi felismerése, emlékeiknek két év utáni elhomályosodása által erejét nem vesztette. S. Cs. István harmadrendű vádlottat illetőleg B. Borbála és K. Betti tanuk ezen vádlottal foganatosított mindhárom szembesítés alkalmával ebben felismerték azon egyént, a ki először is a szobába bement. G. Ferencz az első szembesítéskor azzal indokolva, hogy ezen vádlott vele szemközt ült, felismerte ezt a Bagolyán megjelent egyének egyikének; és bár az I. végtárgyaláskor annyit mondott: «hogy ilyen volt a három egyén egyike», az utolsó végtárgyaláskor azonban határozatabban vallott és a mikor vádlottak elébe vezettettek, egyenesen Cs. Istvánra mutatva kijelenti: «hogy ez is hasonlit az egyikhez !». K. Tamás pedig noha már a harmadik végtárgyaláskor nem is ismerte fel vádlottat, de a két első izbeni szembesítéskor határozottan felismerte vádlottban azon egyének egyikét, kik akkor H. Samunál voltak. Arra nézve tehát, hogy ezen két vádlott a rablás színhelyén, azután ugyanazon estve még H. Samuval Bagolyára jőve, ott szintén jelen voltak, noha a kihallgatott tanuk vallomásai némely lényegtelen körülményre nézve egymásközt is nem mindenben egybehangzók, de a személyazonosság felismerésének több és kiváló adataiban annyira összevágok és egymást kiegészítők, hogy a személyazonosságra vonatkozó bizonyítékoknál fogva, hozzájárulván még ezekhez ezen vádlottakat terhelő és a első folyamodásu kir. törvényszék Ítéletében részletesen felsorolt és a kir. ítélő tábla ítéletében is valónak elismert és e helyütt is alaposoknak elfogadott bizonyítékok, a kir. itélő tábla ítéletének megváltoztatásával az e. f. kir. tszék ítéletét ezen vádlottakra nézve az imént és az általa felhozott indokokból helybenhagyni kellett. De ennek elfogadásával el kellett ejteni a kir. itélő tábla ítélete indokaiban K. Gy. János, S. Cs. István és B. János felmentése mellett felhozott azon érveket: a) hogy vádlottak M. Józsefnek részeltetése nélkül nem hajthatták volna végre a büntettet, illetőleg nem vállalkozhattak