Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam IX. kötet (Budapest, 1884)

20 Minthogy pedig a «Váczi közlöny» czimü lapnak a mai napon megkezdett eskiidtszéki eljárás folyamán a vádlott T. Béla által becsatolt és 1883 szept. 13-án kiadatott 38. számában «Válasz T. Bélának, a színigazgatónak* felírás alatt «B.» aláírással közzétett hírlapi közlemény tartalmából és magánvádlónak a mai eljárás folyamában tett beismerő jelentéséből kitűnik, hogy magánvádló W. (B.) Samu az általa panaszolt és fent jelezve levő röplevél tartalmáról, tehát az abban állítólag foglalt rágalmazás és becsületsértésről , ugy szerzőjének kilétéről, tehát az állítólagos rágalmazási és becsületsértési vétség elkövetőjéről, legkésőbb 1883 szept. hó 9-én mint a válaszul irt hírlapi közlemény keltének napján már tudomással bírt, minthogy továbbá az ekénfe tudomásul vett sajtóközlemény tartalma miatt indítványát csakis 1884. évi január hó 13-án, tehát az indítvány előterjesztésére a btk. 112. § a által meghatározott 3 hónap eltelte után tette meg, a panasza folytán indított eljárást, tekintettel a btk. 105. §-ra, elévülés indokából meg kellett szüntetni. Nem változtat az ügy állásán a vádlófél azon kifogása sem, hogy bár az incriminált sajtóközleményről tudomással bírt, de szerzőjének tartózkodási helye előtte ismeretlen lévén, feljelentését ellene meg nem tehette ; mert a sajtóelj. 20. §-a szerint még a vádlevelet is tartozik beadni a vádló, ha mindjárt a vizsgálat folyamán sem a szerző, sem a kiadó, sem a nyomda kipuhatolható nem volt is, annyival inkább tehát panaszfeljelentését ezek hiányával is az elévülési határidőn belül beadni, ha a vélt sérelmet egyátalán megtorolni óhajtja. Az 1867. évi július 25. rendelet 2. §-a sem talál e helyen alkalmazást, mert az csak kizárólag az 1848: XVIII. tcz. 33. §-ába foglalt fokozatos felelősségre vonathatást szabályozza, stb. A m. kir. Curia : Tekintve, hogy a btk. 112. §-a a bűnvádi eljárás kizárásának azon esetéről rendelkezik, midőn az eljárás megindításának csak a sértett fél indítványára van helye ; tekintve, hogy azon rendelkezés az indítvány előterjeszthetésének határidejét nem a büntetendő cselekmény elkövetésétől, hanem azon időponttól rendeli számíttatni, melyben a cselekmény és annak elkövetője az indítványra jogosítottnak tudomására jutott, ha a cselekmény büntethetősége időközben elévülés által el nem enyészett;