Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam IX. kötet (Budapest, 1884)

2 nyivel I. r. alperes bírt : kétségtelen, hogy a kereseti ingatlanhozi tulajdonjoguknak elismerésére II. r. alperes nem kötelezhető. A bpesti kir. itélö tábla: Az elsőbiróság Ítélete az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik, stb. A magy. kir. Curía ; Elsőrendű alperes irányában mindkét alsóbirósági Ítélet megváltoztattatik és ezen alperes köteleztetik a a n.-berki 52. r. sz. belsőséghez felperesnek tulajdoni jogát elismerni és tűrni, hogy arra nézve tulajdonjoguk telekkönyvileg is bekebeleztessék, stb. Indokok: Elsőrendű alperes a per felvételére meg nem jelenvén, ezzel elismerte felperesnek azon állítását, hogy ő a kereseti belsőséget nekik örök áron eladta, a vételárt tőlük megkapta és őket a vétel tárgyának tényleges birlalásába behelyezte; mely eként bizonyított kötelmi viszonyból jogilag következik, hogy szerződési kötelezettségét betölteni vagyis felperesek tulajdoni jogát elismerni és tűrni köteles ; hogy felperesek a szerzés törvényes módját, a tlkkvi bekeblezést is igénybe vehessék. O irányában pedig ennek itéletileg való kimondását nem gátolhatja azon körülmény, hogy a kérdéses ingatlanok tlkkvi jogát eddigelé még ő sem szerezte meg, mert a mint egyrészt az ellene hozott kötelező ítélet harmadik személyek nyilvánkönyvi jogait nem érintheti és igy telekkönyvileg csak akkor hajtható végre, ha a kérdéses ingatlanságra nézve a tulajdonjog az ő nevére jegyeztetnék be ; ugy másrészt, ha a reá rótt kötelezettség teljesítése lehetetlenné válnék, ez mint saját hibája nem szolgálhat alapul a jelen kereset előli felmentésre, hanem a kötelező Ítéletnek a kártérítés lehetne csak következménye. II. r. alperes irányában azonban a keresetnek helyt adni nem lehet; mert felperesek ezen alperessel semmi jogviszonyban nem állanak és mert különben is ezen alperes beismeri ugyan, hogy a n.-berki 52. hr. sz. belsőségre nézve I. r. alperessel cserejogügyletet kötött és azt tényleges birlalásába bocsátotta, de szerinte azon feltételekhez kötötte a telekkönyvi átíratás jogosultságát, hogy ő is oly helyzetbe hozassék, hogy a cserébe kapott ingatlant szintén a saját nevére telekkönyveztethesse ; azonban az 1868: LIV. tcz. 163. §-a szerint a beismerés teljes tartalma szerint fogadandó el és annak egyes kedvező tételei elvontan nem