Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam IX. kötet (Budapest, 1884)

w és felperessége alatt lett volna jogosított a tartozásban maradiaktól követelni és ezen álláspontra a per folyamában nem helyezkedhet s örökösei sem helyezkedhetnek, mert ezzel a kereseti jogalap lenne megváltoztatva, a mely pedig az 1868 : LIV. tcz. 68. §. szerint a perben helyt nem foglalhat, ugyanazon törvény 70. §.-a szerint ily esetben a követelés újonnan kezdett más perrel lévén követelhető. Nem lévén tehát a perbeli kiskorú felpereseknek követelése, a választott jogczim és jogalapon pedig magának a gyám és örököseinek, sőt az utóbbiaknak beavatkozási és felpereskénti belépési jogosultságuk sem, a felperesi kereset, minden más körülmények vizsgálata, illetőleg az ezekre felsoroltak figyelembe vétele nélkül elutasítandó volt stb. A bpesti kir. itélő tábla: A kir. törvényszék Ítélete érdembeli rendelkezésére nézve helybenhagyatik stb. Mert a T. kiskorúaknak, kiknek gyámjaként indította néh. D. László a fenforgó keresetet, ennek tárgyára nézve kereseti joguk nincsen. Mivel a kiskorúak képviselőjeként felperesként fellépő gyám az általa még a per megindítása előtt, Debreczen város árvaszékéhez mint illetékes gyámhatósághoz beadott 1879. évi számadás szerint, — melyet az első bíróság megkeresése folytán a nevezett gyámhatóság a nevezett első bírósághoz áttétetett és a periratokhoz csatoltatott, a felperes kiskorúak tulajdonát képező nyomdának a ((Debreczeni lap» nyomatásáért és ezen lap számára eszközölt egyéb nyomtatványokért az 1879. egész évben felmaradt összes jövedelmet, mint tényleg befolytat a kiskorúak javára bevételkép elszámította, annak folytán pedig az 1. B. alatti határozat tanúsága szerint a kiskorúak részéről gyámhatóságilag ki is jelentetett, mikép a felperesekként szereplő kiskorúakat a «Debreczen » lapnak 1879. évbeni nyomtatási és eszközölt nyomtatványok fejében keresetbe vett követelés azokat nem illeti. — A kiskorúak elhalt gyámjok felperesekként beavatkozó örököseinek arra alapított keresetük pedig, mikép állításuk szerint: «a kereseti nyomtatatási követelést alperes helyett az elhalt gyám, illetőleg ők elégítették volna ki, és igy saját személyükben lenne alperes ellen a kereseti követelésre nézve kereseti joguk», — a mennyiben az ellenirat előterjesztése után, az 1868: LIV. tcz. 38. §. rendelete