Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam IX. kötet (Budapest, 1884)

H7 az O. alatti kimutatással igazolva van, hogy a marasztalt alperesek mindegyike oly értéket kapott örökségül, mely jóval felülmúlja a kereseti követelést A másodrendű alperes pedig, ki engedmény, illetve vétel utján szerezte meg az egyik örökös örökségét, szintén örökösnek tekintendő, s mint örökségvevő ő is felelős az örökhagyó hitelezőivel szemben. A hátralékos kamatokat illetőleg összeszámolásnak van helye, s alperesek azon joga, hogy a fizetett kamatokat nem nagyobb, hanem csak a váltó 4267 frt 23 kr. tőke után számithassák fel, nem évült el, mert a végösszeszámolás ideje csak a tőke s hátralékos kamatok megfizetésére irányzott keresettel állott be. És felperes nem gazdagodhatik az alperesek kárával. Beismerte pedig alperes ugy a jelen, mint 1858. évi 6". a. keresetében is azt, hogy 1810-től fogva 1851. év végéig 5025 váltóforint tőke után fizettetett a kamat. Jly módon felperes a mondott időszakban 1838 váltó frttal több kamatot vett fel, mint a mennyit az alapító és utódai fizetni tartoztak volna, s ezen hibás számítás folytán teljesített fizetések által, melyeknek a kamat-hátralékba leendő betudását az elsőbiróság elrendelte az ő ítéletében, s a melyeknek ilykép leendő betudásában alperesek megnyugodtak, a kamat tulajdonkép nem 1851., hanem 1858. év végéig lett leróva. És hogy felperes kamatkövetelése 1859 kezdetétől fogva az 1861 jul. 23-án visszaállított hazai törvények hatálya alatt nem évült el : ez kétséget nem szenvedhet. Csak 1859 január i-töl fogva voltak másod-, harmad- s negyedrendű alperesek is a kamatokban marasztalandók daczára 1863 november 14-iki tárgyalási jegyzőkönyvi nyilatkozatuknak, mert ők csak a betudandók betudásának fentartása mellett — defalcatis de jure defalcandis — ismerték el a kamat tartozást 1852-től fenállónak. Helyesen utasíttattak el a másod-, harmad- s negyedrendű alperesek, az elsörtndü alperes atyja s fivére ellen indított, az /. alatti egyezségre alapított szavatossági alkeresetükkel, mert ennek egyátalán nem volt helye. Az adós ugyanis az által, hogy az adósságot helyette más valaki a hitelező hozzájárulása nélkül átvállalja, nem szabadul az adósságtól szemben a hitelezővel, ki azt rajta mindig követelheti, és ha az adósság-átvállaló a fizetést elmulasztja: ez a hitelező által fizetésre szorított adósnak nyujt10*