Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam IX. kötet (Budapest, 1884)

ii7 vallomása szerint ezen tanukat arra biztatta, csábította, s azért pénzt is igért nekik, hogy a vizsgáló bíró előtt ugy valljanak, miszerint K. Juli (S. Ferenczné) ugy nyilatkozott, hogy ha K. Katinak kenésre a gyermeke el nem megy, ő darabonkint fogja elszedni tőle. Ez ezen hamis tanuzásra való csábítás által K. Julit akarta bűnbe keverni. Ezen tényállásból következőleg tehát elsőrendű vádlottra K. Katalinra nézve a btk. 285. §-ában meghatározott bűntettnek tényálladéka mind alanyi, mind tárgyi tekintetben megállapítható, mert vádlott önmaga is beismeri, hogy részint atyja haragjától való félelmében, részint szégyenérzetböl elhatározott szándéka volt, hogy méhmagzatát elhajtassa, s ezért engedte magát T. Ferenczné által megkenni, s engedte a fát nemi részébe beledugni, s ezen törekvéseinek eredménye lett, hogy idő előtt elvetélt. Másodrendű vádlott bár tagadja, hogy a megkenést oly szándékkal tette volna, hogy elsőrendű vádlott méhmagzatát elhajtsa, de minthogy beismeri, hogy a kenés alatt észrevette a leány terhességét, és mégis folytatta a kenést, holott neki mint tapasztalt idős asszonynak ennek következését jól kellett tudnia; minthogy továbbá épen ő volt az, a kinek ténykedése által K. Kati alkalmat nyert arra, hogy teherbe eshessék, s minthogy nevezett K. Kati a szemébe mondotta, hogy ő neki terhes állapotát elpanaszolta, és ő arra vállalkozott, hogy kenéssel elhajtja a gyermeket, s hogy a kenésnél oly fájdalmat okozott K. Katinak, hogy ez e miatt a kenést egészen nem birta kiállni, s mindezen körülmények a tárgyi tényálladékkal megegyeznek és a valóságra engednek következtetni : annálfogva T. Ferenczné másodrendű vádlott szintén a btk. 285. §-ában, de annak 2. tétele alatt meghatározott magzatelhajtás bűntettében volt bűnösnek kimondandó és pedig annál inkább, mert a cselekményt ő követte el, s igy ő volt a közvetlen tettes és az egész bűncselekmény keletkezésében és teljes végrehajtásában főtényező volt. Végre harmadrendű vádlott M. Jánosné szül. K. Mária a végtárgyalás folyamán beismerte ama cselekményét, hogy ő a kérdéses vesszővel a méhmagzatot el akarta hajtatni, s arra, hogy ez sikerüljön, mindent elkövetett, az orvosi vélemény szerint pedig ezen eszköz a méhmagzat elhajtására alkalmas is lett volna, ha a