Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam IX. kötet (Budapest, 1884)

Indokok: Mert alperesek az általuk felhívott és hit alatt kihallgatott tanuk vallomásával nem igazolták a per során általuk előadottakat, ez okból az alperesek által kinált s az ítéletben fenebbi szövegezésben bíróilag módosított és megállapított körülményre felperes által elfogadott főesküt felperesnek megítélni, letevés esetére alpereseket a kereseti töke, kamat . . . megfizetésében egyetemlegesen marasztalni, stb. kellett. A bpesti kir. itélő tábla : A kir. jbíróság ítélete azon kiegészítéssel, miszerint a kereset időelöttisége tekintetében emelt azon kifogás, hogy felmondás nélkül év közben a kölcsön behajtható nem lett volna, figyelembe azért nem vehető, mert a kereset alapjául szolgáló kötvényben határozottan ki van fejezve, hogy a visszafizetés akkor történend, midőn az kívántatni fog: s igy ennek behajtása tisztán a hitelezőtől függött, stb. A magy. kir. Curia : A kir. itélő tábla Ítélete, mennyiben alpereseket elvben marasztalta, felhozott és felhívott indokaiból mégis a főeskünek oly módosításával, hogy a főeskünek a 11 db sertésre vonatkozó része egészben mellőztetik, helybenhagyatik, a marasztalási összeg .... tekintetében azonban mindkét alsó bíróság ítélete megváltoztattatik, alperesek a főeskünek felperes által leendő letétele esetében is csak 750 frt tőke s annak 1882. évi nov. i-től járó 6 százalékos kamata megfizetésében marasztaltatnak, stb. Indokok: Felperes maga elismerte, hogy alperesek neki a rendesen fizetett kamaton felül és azért, mert a tőke kamatát fel nem emelte, kedvességből adtak olykor-olykor malaczot; csak azt tagadta, hogy azt a tőkébe leendő betudás czimén kapta, hogy e kedveskedés minden évben megtétetett és hogy a kapott malacz 50 frtot megért; mivel azonban a hit alatt kihallgatott tanú vallomásával igazoltatott, hogy alperesek felperesnek a hizott sertést évenként szolgáltatták, hogy ennek ára 50 frtban felvehető, az 1877. évi 8. tcz. 2. §-a pedig a törvényes kamaton felül fizetett vagy teljesített összeg, dolog vagy haszonnak a tőkébe való betudását megengedi, az 1877. évtől 1882. évig kiszolgáltatott sertés árát 250 frt értékben a tőkéből levonni és alpereseket annak levonásával, a főeskünek felperes által leendő letétele esetére is csak 750 frt tőkében és annak kamatában lehetett elmarasztalni, stb.