Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VIII. kötet (Budapest, 1884)

5« A mennyiben a másodbiróság az e. f. bírósággal egybehangzólag felperes törvényes osztályrész iránti keresetének helyt adott, Ítélete annak indokaiból helybenhagyatik ; a marasztalási összeg tekintetében azonban mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztatik, s alperesek 1027 frt 50 krt köteleztetnek felperesnek 15 nap és különbeni végrehajtás terhe alatt megfizetni. Mert nemcsak az E., hanem a D. alatti vagyonátruházás is tisztán ajándékozást képez; minthogy állítják maguk alperesek azt, hogy az E. a. reájuk átruházott ingatlan értékét az ajándékozó atyának, illetőleg öregatyának 800 frtot meghaladó adósságai törlesztésével fizették ki, e körülmény azonban a m. b. helyes indokolásánál fogva sem az E. alatti átadási szerződés ajándékozási természetét meg nem változtatja, sem alpereseket arra nem jogosítja, hogy a kifizetett adósságok összegét az ajándékozott vagyon értékéből levonhassák; a mi pedig a D. alatti vagyonátruházást illeti, erre nézve az, hogy alperesek a szerződésben kitett 1600 frt vételárt lefizették volna, bebizonyítva nincs; ugyanis erre nézve a D. alatti szerződést bizonyítékul elfogadni nem lehet, minthogy a szerződés 2. pontja szerint az állítólagos vevők arra kötelezték magukat, hogy az 1600 frt vételárt a szerződés hitelesítése alkalmával az eladó kezeihez készpénzben egyszerre lefizetik, mely lefizetett vételár felvételéről az eladó őket egyúttal megnyugtatta ; holott pedig T. Mihály közgyám, ki, mint a vevők között előforduló kiskorúak törvényes képviselője, szintén egyik szerződő fél volt, s e minőségben a D. a. szerződést szintén aláirta, mint tanú kihallgattatván azt vallotta, miként nincs tudomása arról, hogy az 1600 frt vételár lefizettetett volna, mert ö azt nem látta ; nyilvánvaló tehát, hogy a D. a. szerződés valótlanságot tartalmaz, a miért alpereseknek kellett volna a vételár lefizetését bizonyítani, ezt azonban nem tették. Ezekhez képest a D. és E. alatt foglalt ingatlanoknak a szakértők többsége által 4110 írtban megállapított becsértéke minden levonás nélkül volt a törvényes osztályrész kiszámításánál alapul veendő s ennélfogva a marasztalási összeget 1027 frt 50 krban kellett megállapitani. A felperes kiházasitására fordított költségek és azontúl neki állítólag örökrésze czimén juttatott egyéb értékek számításba