Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VIII. kötet (Budapest, 1884)

hagyatékát. Nincs tehát semmi értelme annak, hogy ők későbbi perirataikban s felebbezvényeikben tagadva az elsőrendű alperes közszerzeményét, az összes ingókat s ingatlanokat vették örökösödés czimén igénybe. Alperesek pedig az alsóbirósági Ítéletek ellen, melyekkel a hagyaték mennyisége s az örökösök örökrészei megállapittattak, nem éltek felebbezéssel. E tekintetben tehát az alsóbirósági Ítéleteket — vonatkozó indokainál fogva is — helyben, illetve érintetlenül hagyni kellett, de rendelkező részükkel szemben és indokolásuknak megfelelőleg czélszerünek mutatkozott világosan kimondani, hogy az örökhagyó négy gyermekének mindegyikét a leltározott ingóknak és ingatlanoknak csak feléből illeti V4 rész, vagyis hogy az összes felében hagyatékot, másik felében pedig elsőrendű alperes tulajdonát képező ingó s ingatlan vagyonból csak Vs rész illeti őket egyenként törvényes örökségül. Valamint kiigazitandók voltak az elsőbirósági ítéletbe becsúszott tollhibák is — különösen a leltár 160. és 181. tételeire vonatkozólag. I. rendű alperest özvegyi haszonélvezeti jog illeti az egész hagyatékban, a hagyatéki iratok közt fekvő, 185c ápr. 25-én kelt 7 7. alatti házassági szerződés alapján, mely a keletkezésekor fenállott törvényeknek megfelelően levén kiállítva, teljes bizonyító erejű okiratot képez s halálesetre szóló rendelkezésében is joghatálylyal bir. Ezzel szemben felperesek csak akkor panaszolhatnák köteles részük megsértését, ha apjuk hagyatékából kötelesrészt és nem törvénj'es örökrészt követelnének s kapnának. Elsőrendű alperes haszonélvezeti igényével szemben ugyanis választási jog illette a felpereseket ugy, hogy követelhették volna vagy a kötelesrészt minden haszonélvezeti tehertől menten, vagy az egyenlő törvényes örökrészt a fentebbi házassági szerződésben kikötött özvegyi haszonélvezettel terhelten. Ugy de ők nem a kötelesrészt, hanem az egyenlő törvényes örökrészt vették igénybe, és ezt — az örökhagyó akaratához képest — csak elsőrendű alperes haszonélvezeti jogával terhelten lehetett nekik megítélni. A hitbérre és a hagyaték egyéb adóssági természetű terheire, valamint a perköltség megszüntetésére nézve is helybenhagyatott a másodbiróság ítélete az abban felhívott és felhozott indokoknál fogva, megjegyeztetvén, hogy nem felebbező elsőrendű alperes a hagyatékot terhelő adósságok leszállításában megnyugodott.