Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VIII. kötet (Budapest, 1884)

23 kizárásával egyedül az ö akaratától, vagyis a legnagyobb bűntettesnek tetszésétől függő beismeréstől válnék függővé, a mi pedig a jogrend és a jogbiztonság leglényegesebb feltételével, a törvény uralmának elsőrendű követelményével ellentétben áll. A mi különösen a tanú általi bizonyítást, vonatkozólag a szándékra, illeti, ez utóbbi, mint az ember bensejében végbemenő szellemi tevékenységnek még meg nem valósított eredménye, minden más személv érzéki közvetlen észlelete elől, e szerint létének vagy nem létének tanú általi bizonyításától el lévén vonva : azon egyes mozdulatok, vonások, fenyegetések, nyilatkozatok s ilynemű küljelenségek, melyek az akarat képződése és küzdelmei alatt vagy után netalán nyilvánulnak, más személvek által észlelhetők ugyan, s azokról az észlelő tehet is tanúbizonyságot; de a bizonyság soha sem fedheti magát a bizonyítandó tényt (factum probandum), más személy ez vagy amaz szándékának létét, hanem csak is egyes körülményeket, jelenségeket hozhat a felismerés körébe, a melyekből a bizonyítandó kérdés, a szándéknak mibenléte, logikai érvelés utján, kisebb vagy nagvobb valószínűséggel következtethető. Ha tehát az ölési szándék fenforgásának valóvá elfogadása, mint a kir. ítélő táblának indokában mondatik, a beismeréstől vagy pedig tanú általi bizonyítástól lenne feltételezve: az első esetben a súlyos büntetés alkalmazhatása kizárólag a vádlottól függne ; a másik esetben a bizonyíték oly faja követeltetnék, melynek a kérdéses körülményre való jóhiszemű elöállitása, psychologiai lehetetlenséget képez. Nem bír nagyobb sulylyal a kir. tábla Ítéletének a lélektani indok hiányából vont következtetése sem. Valamely bűntett «motivuma>< ugyanis: nem ismérve azon bűntettnek; az tehát, hogy van-e vagv nincs motívum: a bűntett fenforgása, és a bűnösség szempontjából közönyös. Az ismert, a kiderített motívum, mint a cselekvő akaratának rugója, több esetben lényeges elemét képezheti a bizonyításnak ; de ezentúl sem az anyagi büntető törvények, sem a bűnvádi eljárás szempontjából, nem bir jelentőséggel. De egyébként is, a bűntett valóságos elkövetésének esetén, ha nem deríthető ki különös motívum, mely az ismert tettest e bűntett elkövetésére bírta : az élet tapasztalatai, az illető lelkének