Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VIII. kötet (Budapest, 1884)

árfelosztási tervezet az érdekekekre nézve itélt dologgá vált, tekintve, azonban, hogy a sorrendi tárgyalásnál a közbenjáró tlkvi hatóság mint ilyen csakis a kielégítési sorrend megállapítására, nem pedig a követelések valódiságának és fenállásának elbírálására van hivatva, és eképen a sorrendi végzés csupán a kielégítési sorrend tekintetében vehető itélt dolognak, és miután a pernek a sorrendi végzés által kitűzött határidőbeni meg nem indítása csak azon joghátrányt vonja maga után, miszerint a perre utasított jelzálogos hitelező követelésének tekintetbe vétele nélkül a vételár a sorban utána következő jelzálogos hitelezők követeléseinek kielégítésére fordittatik, a pernek annak idejébeni meg nem indítása miatt megkárosodott felperesnek igényeire nézve, miután ezekre nézve a törvény kivételt nem tesz, kereshetőségi joga van. Alperesek továbbá tagadván azt is, hogy T. Ignácz és neje E. Erzsébet felperesnek az A. és B. alatti kötelezvények alapján adósai voltak, hogy felperes az utóbbiaknak 583 frt és 1173 frt 59 krt kölcsönzött volna, és hogy felperesnek azokra van, vagy hogy volt volna követelése. Minthogy azonban az által, hogy az A. és B. alatti kötelezők zálogjogilag bekebleztettek, és hogy ezen tőkék és ezeknek kamatai, per-bekeblezési és végrehajtási költség erejéig a kielégítési végrehajtás birói egyezség alapján a D. alatti okmány szerint 1877 aug. 23. 8811. sz. végzéssel elrendeltetett, be lévén igazolva, hogy a végrehajtást szenvedett T. Ignácz és E. Erzsébet felperesnek 583 frt és 1173 frt 59 krnyi tőkével és járulékaival valóban tartoztak, és miután az által, hogy a keresethez eredetben mellékelt A. B. alatti kötelezők jelenleg is felperesnek kezében vannak, vélelmezni kell, hogy felperesnek az ezen kötelezőkön alapuló követelései még fenállanak, az ezen okmányokkal szemben tehát alpereseknek állott volna kötelességükben a felperesi követeléseknek fen nem állását kimutatni, és miután erre vonatkozólag alperesek semmiféle bizonylatot nem nyújtottak, az egyszerű tagadások pedig figyelembe nem jöhetvén, a felperesi követelések fenállóknak veendők lévén és ebből folyólag a felperes által szükség esetében azon körülményre, hogy a két rendbeli töke és járulékaiból álló követelés az alperesektől követelt 1863 frt 6 kr. erejéig még most is fenáll, és nincs kifizetve; az egyoldalulag felajánlott, de alperesi-