Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VIII. kötet (Budapest, 1884)

120 bűntettében nyilvánítja bűnösöknek és azért F. Józsefet 8, T. Jánost és L. Ferenczet pedig 6 havi börtönre Ítélte, ellenben F. Józsefet, T. Jánost és L. Ferenczet a btk. 350. §-ába ütköző zsarolás vétségének vádja alól felmenti. A. Jánost pedig ugy a magánlak-megsértés büntette, valamint a zsarolás vétsége miatt vád és következményeinek terhe alól felmenti, stb. Indokok: A vizsgálati iratok szerint vádlottak 1882. évi szept. 29-én az ivánkai korcsmában borozás közben a Pozsonyban lefolyt zavargások hallatára az ivánkai zsidók megtámadását elhatározták és ezt véghezviendök, útnak indultak és egyenesen L. Adolf házának tartottak. F. József beismeri, hogy ő T. János segélyével L. Adolf kapuján átmászott, és az utcza-ajtót belülről kinyitotta, társait az udvarba beeresztette és azután lárma és dörömbölés között az ablak betöréséhez fogott és hogy az udvarra néző ablakon át L. Júliától szivart, pipát és dohányt ismételve követelt. T. János, F. József vádlott-társának előadásával megegyezőleg beismeri azt, hogy ő F. Józsefnek segitett a kaput átmászni, azután az udvarra ment, szintén az ablakbeveréshez fogott és az első izben F. Józsefnek kiadott csomó szivart átvette és igy a zsákmányban osztozkodott. L. Ferencz pedig beismeri azt, hogy a kinyitott kapun keresztül L. Adolf udvarába ment, tagadja azonban, hogy ő a zavargások egyéb fejleményeiben részt vett volna, és felhozza mentségül azt, hogy mikor látta, hogy F. az ajtókon dörömbölni kezd, a helyszínét elhagyta. A nevezett vádlottak ellen saját beismerésük alapján be van igazolva, hogy ők L. Adolf bekerített udvarára erőszak alkalmazása mellett behatoltak és mivel a behatolás éjjel történt és abban ők mindhárman, igy többen vettek részt, vádlottakat a btk. 331. §-ának 2. pontja szerint minősülő magánlak megsértésének bűntettében kellett bűnösnek nyilvánítani. F. József és T. János ellen az előadott tényállás szerint figyelemmel arra, hogy ö L. Adolfné akaratelhatározás képességére a fenforgó körülményeknél fogva kényszert alkalmaztak, a ütk- 35°- §-ába ütköző zsarolás vétségének tényálladéka is megállapítható. Mivel azonban most nevezett vádlottak mindkét cse-