Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VII. kötet (Budapest, 1884)

33 sitésüket a nevezett pénzintézeteknél ö maga eszközölte. A vizsgálat folyamán kihallgattatott tanuknak a végtárgyalás során feloldatott egybehangzó és teljes hitelt érdemlő vallomásai tehát vádlottnak beismerésével a bűnösség tekintetében egységes és kifogástalan bizonyítékot képezvén, a btk. 403. §. 1. és 4. pontja szerint körülirt váltóhamisítás bűntettének ismérvei fenforognak vádlott ellenében, miért is ezen bűntettben bűnösnek felismerendő volt. A büntetés kimérésénél és a bűnösség betudásánál tekintetbe voltak veendők a vádlott mellett felmerült számos és túlnyomó enyhítő körülmények ; nevezetesen pedig, hogy a bűnvádi feljelentés nem a sértett felek részéről történt, hogy a vádlott által hamisított névaláírások tulajdonosai és az illető pénztár-intézetek részéről kártérítési igény nem támasztatott; hogy vádlott tettét töredelmesen bünbánólag beismerte ; hogv tényleges kár fen nem forog és vádlott a legnagyobb jóindulattal iparkodott a kárt jóvátenni, hogy végre feddhetlen előéletű és 5 tagból álló családjának fentartása iránti ösztönből és nyomortól kényszerítve követte el tettét : minél fogva a vádlott által elkövetett bűntettre megállapított fegyháznak legkisebb mértéke is tulszigorunak mutatkozván, még is tekintettel arra, hogy bűnhalmazat is terheli vádlottat, a 92. §. alkalmazása folytán börtönbüntetésre leszállított mérték a btk. 96 §-a értelmében, minthogy összbüntetés mellett is helyt foghat a 92. §. alkalmazhatósága, az ítéletben foglalt arány szerint volt meghatározandó, stb. A budapesti kir. itélő tábla : Vádlott mellett figyelembe vehető enyhítő körülményt az képez, hogy az okozott kárt lehetőleg jóvátenni igyekezett : ez azonban azon súlyosító körülmények ellenében, melyek abban találhatók, hogy a hamisítást minden kényszerhelyzet nélkül kezdette és csaknem üzletszerűen folytatta, továbbá, hogy nem, mint a kir. tszk ítéleteinek indokaiban felhozatik, tényleges kár és kártérítési igény fen nem forog, sőt inkább a pozsonyi első takarékpénztár polgári útra fentartott 7047 frt kárt mutat ki; az iparbank pedig 2125 frt 63 kr. kár megtérítését követeli, nem hogy a btk. Q2. §-ának alkalmazását tenné jogosulttá, de még a btk. 91. §-ának alkalmazására sem nvujt támpontot, s ezért a királyi itélő tábla vádlottnak bünteDóntvenytár, uj folyam. VII. 7