Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VII. kötet (Budapest, 1884)

3 együttélésük alatt többszörösen meghaladja a kereseti összeget. — A peres felek által előadottak figyelmes elbírálása után a következő lényeges kérdések döntendők el: 1. vajon a házassági szerződés kitételei kötelezik-e alperest a hozomány visszafizetésére ? 2. ha mennyiben kötelezné is, kiegyenlítettnek veendö-e alperes által nejére tett kiadásokkal ? A B. alatti házassági szerződés 4. pontja minden kétséget kizárólag meghatározza, hogy a nőnek első évbeni elhalása esetén az egész hozomány, a másod évben elhalása esetén a hozomány fele háromlik vissza a szülőkre ; az azután következő években történhető elhalálozás esetére a szerződés nem rendelkezik. A szerződő felek közt létrejött ezen megállapodás alapján nem lehet más, mint az alperes által felvilágosított és bizonyított azon ténykörülmény, hogy a mózesvallásuaknak törvényei, illetve a házassági szerződéseknél fenálló jogszabályok szerint, ha a nő két évi együttélés után hal el, lemenő örökösök hiányában az egész hozomány örököse a férj marad s a szülőkre való visszaháromolásnak nincs helye, erősen támogatván ezen alperesi érvelést az 1. és 2. sz. alatti s felperesek által nem tagadott bizonylatok tartalma s az azokat kiállított hit alatt tett vallomása ; ez alapon tehát el kellett fogadni alperesnek azon védekezését, hogy ha mennyiben a most jelzett jogszokásoktól eltérőleg óhajtották volna szenvedő felek a házassági szerződést megkötni, intézkedtek volna a felett is, hogy mi történik azon esetre, ha a nő két évi együttélés után hal el, s nem jöhetett birói figyelembe felpereseknek azon következtetése, hogy miután alperes neje sem az első, sem a második évben, hanem később halt el, tehát keresetük elbírálásánál nem a házassági szerződés, hanem az örökösödési törvények irányadók, mivel szerződő felek az örökösödési törvények mellőzésével állapították meg egymás közt a feltételeket s e szerint a «contractus contrahentibus legem ponit» jogszabálynál fogva a szerződés törvényt szab a felek jogai és kötelezettségei felett, különben sem szolgálván felperesek előnyére következtetésük, miután ha mennyiben a szerződés nem respectáltatik, kereseti alappal egyátalán nem bírnak. Ezen törvényes indokok alapján felperes keresetével elutasítandó volt, de méltányosság tekintetbe vétele mellett sem állhat 1*