Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VII. kötet (Budapest, 1884)

124 haszonbéri szerződés 21. §-a ugv intézkedik ugyan, hogy a szerződés az esetre, ha a bérbeadott italmérési jog a bérlet tartama alatt eladatnék, az eladás idejétől kezdve megszűntnek tekintetik, tekintve azonban, hogy a kir. kincstár, midőn 1882 január 31-én, illetve május i-én elsőrendű alperessel a bérlet tárgya iránt adásvevési szerződésre lépett, ezen jogával nem élt, a mennyiben a közte és elsőrendű alperes közt létrejött D/2, alatti szerződés 5. pontjában az köttetett ki, hogy vevő a jelenlegi bérlő H. Jakabot a korcsmának tényleges átadása, illetve átvétele után a haszonbéri szerződésben kikötött határidőig, tehát 1884 decz. 31-ig az A, alatti szerződés értelmében a bérletben megtűrni és azon haszonbérrel megelégedni tartozik, mely az eladást megelőzött haszonbéri szerződésben a kincstár számára köttetett és felperes ezen szerződéssel határozottan az ö személye részére biztosított jogokat, habár ahhoz aláírásával nem járult, mégis megszerezte és pedig annyival inkább, mert a kir. kincstár a D. alatti okirat szerint felperesnek 1882 jun. 31-ig előzetesen fizetett bérösszeget beisinerőleg vissza nem adta és igy alperesi község a felperes javára biztosított jogokat sem az adásvevési szerződésnek később vagyis 1882. évi szept. 16-án történt módosítása által tőle elvonni jogosítva nem volt, sem a szerződés végleges megkötése után kelt B és C. alatti értesítésből jogokat nem meríthet, de különben is az adásvevési szerződés módosítása előtt felperest birtokában már azért sem volt jogosítva háborgatni, mert az adásvétel tárgyát 1882 május 3-án csak felperes bérleti jogával terhelten vette át, mindezekhez képest, stb. A m. kir. Curi<i : Az elsöbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: A bérlő, mint ki a bérleményt egyedül a bérbeadónak nevében, illetőleg jogán birlalja, sommás visszahelyezési keresettel harmadik személyek ellen csak akkor léphet fel, ha ezek által közvetve a bérbeadónak jogai háboríttattak meg. Ezen eset azonban itt fen nem forog, mert az elsőrendű alperes község, mely a korcsmáltatási jogot a kir. kincstártól megvásárolta, az által, hogy azon jogot bérbeadás utján tényleg igénybe vette, az eladó kincstár mint bérbeadónak jogát közvetve sem háborította meg, tehát közvetlenül felperes jogát sem, kivált midőn reá nézve az A. alatti bérleti szerződés 21. pontjában kikötve