Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VII. kötet (Budapest, 1884)

12 1 czélzat képezi, hogy a koholt vagy hamisított okmány valamely jogviszony fenállásának avagy valamely kötelezettség megszüntetésének bebizonyítására közvetlenül használtassák. Minthogy pedig a bűncselekmény tárgya jelen esetben ily magánjellegű okirat nem volt, sem azt vádlottak ily személyükre vonatkozó jogok vagy kötelezettségek közvetlen bizonyítására nem hamisították, hanem elsőrendű vádlott bűncselekményét beismerten oly czélzatból követte el, hogy egyrészt Cs. Pál ügyvédet nejének személyazonossága, valamint S. József károsultat az aláírás valódisága iránt tévedésbe ejtve, magának jogtalan hasznot szerezzen, és másrészt azon ravasz fondorlattal, hogy másodrendű vádlottat távollevő neje helyett szerepeltetvén, S. Józsefet megkárosítsa, tehát ezen hamisított váltó nyilván csak mint az álnok kárositási szándok kivitelére szolgált eszköz szerepelt: ennélfogva vádlottak ezen cselekménye nem az okmányhamisitás, de a czélba vett károsítás mérvének megfelelőleg a csalás bűntettének, illetve a qz. §. alkalmazásával, a csalás vétségének tényálladékát megállapítja, stb. A m. kir. Curia í A bűnügyi vizsgálat lényege abban összpontosul, hogy panaszos S. József csak azon feltét alatt ígért K. Pálnak 60 frtot kölcsönözni, ha a kiállítandó váltót ennek neje is aláírja. Vádlott K. Pál tudván azt, hogv neje nem hajlandó a váltót aláírni, másodrendű vádlottat 50 kr. fizetés mellett reábirta arra, hogy Cs. Pál ügyvédnél, kinél a váltó kiállítandó és a pénz felveendő volt, mint elsőrendű vádlott neje megjelent, a váltót elsőrendű vádlott neje helyett aláirta. Kétségtelen, hogy akkor, midőn elsőrendű vádlott a másodrendű vádlottat mint nejét bemutatta, s ez utóbbi a váltót ily minőségben aláirta, az ügyvéd, mint pamszos meghatalmazottja, ravasz fondorlattal tévedésbe ejtetett, azonban ezen ravasz fondorlat és tévedésbe ejtés a csalás és okirathamisitás közös criteriuma lévén, a speciális okirathamisitást nem minősíti csalássá, hanem megállapítja a speciális okirathamisitást. Ugyanis a btk. 401. §-a szerint az, ki hamis magánokiratot készít vagy készíttet, magánokiratot részben vagy egészben meghamisít vagy meghamisittat, ha azt arra használja, hogy jog létezése bizonyittassék, magánokirathamisitást követ el.