Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VII. kötet (Budapest, 1884)

IX telhetők, azok nem a férjnek a házassági költekezés könnyitése czéljából adatván át. A bútorokra adott készpénz természetben szintén nem követelhető vissza, a pénzen vásárolt bútorok pedig még ha azok a házasság tartama alatt el nem használtattak volna is, a nőnek leszármazók nélküli elhalása esetében szintén a túlélő férjre szállanak. — Ha a házassági szerződésben a hozományra nézve oly megállapodás foglaltatik, hogy ha a nő a házasság első évében halna el, a férj a hozományt egészben; ha a második évben halna el, azt felében tartozik a szülőknek visszaadni, de a nő később beálló elhalása esetére a szerződésben rendelkezés nincs: ily esetben a nő később beállott halálozása a férj örökösödési jogát ki nem terjesztheti az egész hozományra, mert a szerződés nem intézkedvén, törvény erejénél fogva a készpénzbeli hozomány megtartására a férj jogosítva nincs; de másrészt a nőnek a 2. évnél később beállott elhalása a túlélő férjet a házasság 2. évében nyert jogától sem foszthatja meg s igy a hozomány feléhez a férjnek örökösödési joga ily esetben neje későbbi elhalálozása esetén is fenmarad. — A kereskedőre nézve nem szükséges bebizonyítani, hogy a készpénzbeli hozományt saját vagyonába fektette. — A férj a nejének betegségére fordított nagyobb, a hozományt is túlhaladó összegekre nem hivatkozhatik a hozomány visszaadása iránti perben, minthogy a férjnek törvényszerű kötelessége nejét ellátni: azonban a férj hivatkozhatik ezekre igenis akkor, ha ezen költekezések a házasság alatti közös jövedelmekből ki nem kerültek s azok miatt törzsvagyona csorbát szenvedett. — Ha a házassági szerződésben a hozomány visszafizetésére határnap kikötve nem lett, kamatok csak azon naptól követelhetők, midőn felperesek a visszafizetést követelték — . — .- — — -- -- -- —. — — — — A házasság tartama alatt a nő férjétől külön tartást nem követelhet, hanem a tartást rendszerint csak természetben és a közös lakásban követelheti, mert a férj nem kötelezhető kettős háztartásra, hanem csak arra, hogy nejét saját lakásán tartsa. Ha azonban alperes férj már előzőleg válópert indított s azzal jogerejüleg elmozdittatott s a házasfelek az együttélésre utasittattak, és felperesnő már a lefolyt válóperben is a házassági köteléknek és együttélésnek fentartásához állhatatosan ragaszkodott és a külön tartás iránt utóbb indított perben is késznek nyilatkozik alperes férjével a házassági együttélést folytatni, tehát maga részéről a tartást természetben és a közös lakásban elfogadni; ellenben alperesi férj ezen perben is határozottan kijelentette, hogy nejét semmi körülmények közt visszafogadni nem akarja: mégis az ily esetben, midőn alperesi férj a törvényen alapuló kötetezettségének szokott módon való teljesítését a válóperben hozott ítélet daczára is határozottan és a bíróság előtt megtagadja, felperesnőnek azon keresete, hogy alperes férje házastársi és atyai kötelességének teljesítésére a bíróság által köteleztessék, illetőleg