Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VII. kötet (Budapest, 1884)

7* sülő és fenyítendő halált okozó súlyos testi sértés bűntettében bűnösnek mondatik ki és ezért 6 évi fegyházbüntetésre Ítéltetik, stb. Indokok : Az orvos szakértők véleménye által be van bizonyítva, hogy N. M. Eszter halálát a rajta talált nagyszámú és súlyos következményű sértések okozták, melyhez némileg hozzájárult természeti gyengesége és vérszegénysége is. Vádlott beismerte azt, hogy feleségét 1882 decz. 26-án estve egy pálczával megverte, mivel az neki nem akart vacsorát főzni ; de azt határozottan tagadja, hogy ezen verésének czélja felesége megölésére irányult volna. Vádlott a vádhatározat szerint ezen tényért gyilkosság büntette miatt lett vádállapotba helyezve: azonban tekintve, hogy ellene a gyilkosság ismérve, az előre megfontolt szándék jogszerüleg bizonyítható, de még csak egyátalában az ölésre irányult szándék sem volt; tekintve, hogy az orvos szakértők, jóllehet egy ritkábban előforduló nagyobb mérvű megverést constatáltak, de melyre nézve azt is kimondották, hogy a néhainak halálát egyfelül annak nagymértékbeni vérszegénysége is előmozdította; tekintve a bűncselekmény és az eszköz, melylyel a tény végrehajtatott, közötti összefüggést, épen nem lehet állítani, hogy hasonló esetben a halálnak be kelljen következni és igy az elősoroltak alapján vádlott .... elitélendő volt. A marosvásárhelyi kir. itélő tábla : Az elsőbiróság ítélet azon változtatással, hogy vádlott tekintettel a btk. 96. §-ára 10 évi fegyházra Ítéltetik, egyebekben indokainál fogva helybenhagyatik. Mert vádlott mellett egyetlen enyhítő körülmény sem fordul elő, a mennyiben az, hogy büntetve még nem volt, tekintettel a sárdi községelöljáróság által kiállított erkölcsi bizonyitvánvára, valamint a vizsgálat rendén tanuk által bizonyított azon körülményre, hogy a néhai a vádlott szakadatlan és kegyetlen bántalmazásai következtében már el is boldogtalanodott volna, épen a fenforgó esetben, a feddhetlen előélet körülményét nem képezheti, a beismerés pedig, melyet az elsőbiróság is csak részbeninek jellemez, korántsem tekinthető azon őszinte töredelmes és bűnbánatot tanúsító beismerésnek, mely enyhítő körülményül elfogadható lenne, hasonlóképen a védő által hangsúlyozott erős felindulás sem volt felvehető, mert bár vádlott mentségéül a