Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VI. kötet (Budapest, 1884)

332 képest annak hatálya a trts 167. §. a) pontja, illetőleg a 166. §. értelmében mérlegelendő : abbeli tartalmának valótlanságát, hogy ifj. R. István a «reá esendő örökösödési részt tökéletesen felvette" felperes, mint a kiállító jogutóda tartozott volna igazolni. Ez irányban érvelései azonban elégtelenek, mert: a kereset azon előadása, hogy a G. alatti okmány ifj. R. István csődben léte alatt keletkezett, beismertnek nem tekinthető, miután az ellenirat azon kitétele, hogy az « Í866 márcz. 17-én állíttatott ki* az ellenkező állítás tagadását képezi; mert a D. alatti leltárban foglalt osztály, azonkívül, hogy az érdeklett kiskorúak szempontjából gyámhatóságilag felülvizsgálva sem lett, hatálytalan : mivel csőd alatt álló egyénnek tömegére esedékes vagyonérték felől köttetett, s így a többi osztályos vérek az ujabbi egyezkedések során, erősebb jogaikat érvényesíthetik ; végre mert a kereset gj pontjában felhozott egyéb körülmények a G. alatti okirat felismert valódiságával szemben, s az érvényben levő polgári perrend szabályai nyomán : mint puszta gyanuokok számba nem vehetők. A bpesti kir. itélő tábla peres felek felebbezése folytán 1883 június 26-án 15888. sz. a. következő ítéletet hozott: Az elsöbiróság ítélete a tekintetben, hogy felperes a néh. id. R. István után maradt örökségre irányzott keresetével egészen, a néh. R. Istvánné K. Erzsébet hagyatékára támasztott keresetének pedig, a hagyaték értéke hit alatti felfedezésére vonatkozó részével elutasittatott, helybenhagyatik; egyebekben azonban az 1868: 54. tcz. 108. §-a alapján feloldatik, stb. Indokok: A néh. id. R. István után maradt örökségre irányzott keresetével az elsöbiróság által helyesen utasíttatott el felperes : mert a keresetlevélhez G. alatt egyszerű másolatban, a XVI. alatti jkönyvhöz azonban eredetben is becsatolt nyugta szerint ifj. R. István, kinek jogán felperes örökséget követel, atyjától a reá esendő örökösödési részt felvévén, világosan lemondott arról, hogy valaha örökösödési igényt támaszthasson. Minthogy pedig felperes csődtömeg több jogot, mint a minővel ifj. R. István, kinek jogaiba lépett, bírt, nem követelhet: ezen lemondás felperesre is kötelező annyival inkább : mert ifj. R. István az atyjától felvett értékért mondván le a reá esendő, s így még meg nem nyílt örökségéről: nyilvánvaló, hogy a lemon-