Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VI. kötet (Budapest, 1884)

33* r. Az anyai örökrészét illetőleg 1866 szeptember hó 13-án bekövetkezett csődjének megnyílta előtt, kielégíttetett ; mert ifj. R. István a vagyonbukása alkalmából cselekvő és szenvedő állapotáról felfedező eskü alatt 1866. évi szept. 28-án előterjesztett s a periratoknál XXXVI. jegy alatt fekvő kimutatásban : anyai örökségről emlités sem tétetik; mert örökhagyó apa, az 1862. évi márcz. 18-án kelt B. alatti végrendeletében határozottan állítja, miként gyermekeit — tehát felperes jogelődét is — édesanyjuk utáni örökségükre nézve teljesen kielégítette ; másrészt eme kijelentést az érdeklettek egyike sem vonta kétségbe, sőt felperes, válaszirata 2-ik pontjának utolsó előtti kikezdésében, világosan beismeri: '(örökhagyó atyának a végrendelkezés napjáig történtekre vonatkozó nyilatkozatai valóságát.» 2. De kielégíttetett ifj. R. István csődbejutása előtt atyai öröksége fejében is. Felperes tagadása bekövetkeztében, a periratoknál XXXVII. jegy alatt levő jkönyv szerint, meghallgatott irásbiráló szakértők egyhangúlag erősitik: miként a G. alatti nyugta eredeti példányán szemlélhető szöveg és aláírás betűi, az összehasonlítás alapjául vett iratokéival azonos kéztől, tehát ifj. R. Istvántól származnak. A szakvélemény a trts. 172. §-a értelmében annál inkább döntő erővel nem bír, miután ifj. R. István a B. alatti végrendeletből kitetszőleg anyai osztályrész czimén történt teljes kielégittetésén felül már annak kelte előtt (pp. 11100 frt, azaz o. é.) 1 1655 frtot kapott osztályrészbe, tehát atyai öröksége rovására; mert a G. alatti okirat tartalmának valóságát s ebből folyólag magának az okiratnak valódiságát azon körülmény is támogatja, hogy a 8—22. alatti okiratok tanúságaként ifj. R. István a B. a. végrendelet kelte után folyton pénzzavarban szenvedett, s atyja anyagi támogatását rendszeresen kérelmezte; mivel továbbá a 8—13. és G. alattival nyugtatványozott összegek 5500 o. é. frtot meghaladnak, s igy már a részletesen bizonyított fizetések is megközelítik az atyai hagyatéknak a D. alatti leltárban megállapított becsértéke egyharmadát. Minthogy tehát a G. alatti magánokirat valódisága, illetve felperes jogelődétől való származása bebizonyíttatott, s ehez