Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VI. kötet (Budapest, 1884)

3^7 denda fejében egy másik uj részvény lett adva; kétségtelen, hogy a hagyatékba leltározott 10 darab takarékpénztári részvény, a házasság előtt megvolt 5 db részvényt helyettesíti, s ennélfogva örökhagyó házassága előtti vagyona 16500 frt és leltározott 10 db részvény értéke volt, vagyis értékben 28500 frt. Minthogy pedig azon értéktöbblet, mely a törvényes házasság tartama alatt bármelyik házastársnak a házasság előtt volt vagyona jövedelméből keletkezik, közszerzeményt képez, és ez szab. kir. városi polgárok közt, mely társadalmi osztályhoz B. Ignácz örökhagyó is tartozott (válasz 28. 1.) mindkét házastársat egyenlően illeti ; a többször nevezett örökhagvó hagyatékában talált s 28500 frtot meghaladó értéktöbblet vagyis 6335 frt 86 kr. közszerzeménynek tekintendő és ennek fele része mint elsőrendű alperesnőt illető, a hagyatékban talált 34835 frt 86 krból leszámítandó, s ekként a hagyaték tiszta értéke 31667 frt 93 krban megállapítandó volt. Alperesek részéről az, hogy felperest a törvényes osztályrész megilleti, nemcsak kétségbe nem vonatván, sőt ehhez való jogosultsága világosan elismertetvén : a hagyaték tiszta értékének felét, vagyis 15833 frt 96 krt és ennek az örökhagyó halálától járó 6% kamatait, ez utóbbit azért, mivel az örökös, és így a szükségörökös is, az örökség jövedelmének élvezetére, a hagyaték megnyílta időpontjától jogosult, részére törvényes osztályrész czimén odaítélni kellett. Nem lehetett azonban a hagyaték értékének megállapításánál sem a keresetben elsőrendű alperes által elvontnak állított és beszolgáltatni kért 5000 frtot, sem az elsőrendű alperes által beszámíttatni kért kis-paksi 3. számú tjkvben felvett ingatlanok 8000 frt értékét figyelembe venni ; az előbbit azért: mert felperes valószínűségét sem mutatta ki annak, hogy elsőrendű alperes a hagyatékból 5000 frt készpénzt elvont és birtokába vett volna ; ily esetben pedig, tekintettel arra is, hogy a válaszban kínált főeskü nem is a keresetben állított ténykörülményre, hanem értékfelfedezésre vonatkozik, mi pedig csak önálló vagy alkeresettel lenne érvényesíthető, a főeskü általi bizonyítás alkalmazásba nem vehető ; az utóbbi pedig azért: mert ennek beszámítását a végrendeleti örökösök, kiknek ez egyedül érdekében történnék, nem