Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VI. kötet (Budapest, 1884)

224 zsefet már nem utonállással, hanem a rablókkal való egyetértéssel vádolván. Elmondja még, hogy azonnal visszasietve a városba, társaival együtt L. József házához mentek, ki csak másnap este érkezett haza, s akkor mondá, hogy a dohány K.-nál van. Az ugyanekkor kihallgatott L. József pedig ugy adta elő a történeteket, hogy fináncznak látszó két egyén kivont kardokkal (panaszló és tanúi szerint lőfegyverekkel) lovai elé állottak, mire a három zsidóval együtt ö is leugrott a kocsiról s a város felé szaladt, ama két egyén pedig arra felülve, a városnak hajtottak ; s minthogy az egyikben K. Józsefet ismerte fel, egyenesen lakásához sietett, mely előtt a szekerét meg is találván, arra felült s haza ment, hol a három zsidó már várta. Szembesittetvén M. Béni és S. Hojinnal, most már ezek is korábbi vallomásukkal ellenkezőleg azt állították, hogy L. József is leugrott a szekérről s gyalog sietett a városba, ők pedig L. házához mentek, de nem találták hon, mert csak másnap este érkezett haza egy szekér iával. Erre aztán L. József is megváltoztatván előbbi vallomását, azt mondja, hogy akkor éjjel nem beszélt a tanukkal, mert nem haza, hanem egyenesen az erdőbe ment, pótlólag előadván még, mikép szóbeszédből hallotta, hogy K. József Sz. Istvántól elkért huszárruhába és karddal felöltözve, a kérdéses éjt megelőző estén A. Mihálynál is volt. S jóllehet K. József vádlott beismeri, hogy deczember hóban egyszer kissé ittas lévén, Sz. István huszár-ruháját és kardját magára vette; de minthogy abbeli előadását, hogy ezzel csak vejét volt czélja tréfából megijeszteni, maga Sz. István is támogatja ; az pedig, hogy ezen átöltözködés épen az állítólagos rablás éjjelén történt légyen, annál kevésbé van bizonyítva, minthogy annak a napját maga panaszló és tanúi sem tudják megmondani; s mivel ugyancsak L. Józseffel lényegileg ellenkezően azt állítják, hogy K. és B. nem karddal, hanem lőfegyve rekkel kezükben támadták meg őket; végre azon körülményből, miszerint a határozott tagadásban levő B. János másodrendű vádlott abbeli állítását, hogy a kérdéses éjjelen önmagával tehetetlen részeg volt, A. Ábrahám és Cs. Béni kifogástalan tanuk valónak bizonyítják s így kétségtelen, hogy az állítólagos rablás elkövetésére teljesen képtelen vala, a panaszló és tanúinak K. József ellentétes állításaik valótlansága is alaposan következtethető.