Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VI. kötet (Budapest, 1884)

9i mint ezen váltónak kibocsátója és H. Erzsébet mint ugyanezen váltónak forgatója, kötelesek a mult évi deczember hó 3-án 8612. sz. a. kiadott sommás végzésben foglalt összegeken felül még a kifogásaik folytán felmerült, 10 frtban megállapított perköltséget 3 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. Felperes takarékpénztár pedig köteles a váltótörvény 106. §-a értelmében a netaláni felesleget alpereseknek kiadni. Az alperesi ügyvédek munka dija'és költsége saját feleik ellenében egyenként 20 frt 45 krban megállapíttatik. Indokok : Tekintve, hogy alperesek nevöknek a kereseti váltón levő aláírását mint valódit beismerték, tekintve, hogy a harmadrendű alperes azon kifogása, mintha a váltón levő összegnek kitétele meghamisittatott volna, az e tárgyban felvett bűnvádi vizsgálatnak megszüntetése folytán be nem igazoltatott, azon kifogása pedig, hogy a váltó keletje a megállapodás ellenére lett kitöltve, a váltótörvény 93. §-a szerint felperes jóhiszemű harmadik váltóbirtokos ellen nem érvényesíthető ; tekintve végül, hogy felperesnek ugyanezen törvény 106. §. 3. pontja értelmében joga van a váltót követelése erejéig érvényesíteni, az első- és másodrendű alperes által megnevezett tanuk kihallgatásának mellőzésével alperesek kifogásait elvetni, a sommás fizetési meghagyást teljesen érvényben fentartani és alpereseket az általuk okozott költség megtérítésében elmarasztalni kellett. A kir. ítélő tábla ellenben az első bíróság ítéletét (annak az ügyvédi dijakra vonatkozó nem felebbezett részét érintetlenül hagyva), felebbezett részében megváltoztatta, az 1881. deczember 3-án 8612. sz. a. hozott sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett felperest keresetével elutasította és a költségek megfizetésében elmarasztalta. Indokok : Felperes tárgyalás folyamán beismerte, hogy a kereseti váltó K. Albert elfogadó által eredetileg értékesítés végett adatott át,» mit igazol a váltó tartalma és a váltóra vezetett forgatmány is, beismerte továbbá, hogy miután a kereseti váltó alapján a tervbe vett kölcsönzés nem sikerült, ezen váltót K. Albert a felperes takarékpénztárnál létezett egyéb váltótartozására zálogul adta át. Felperes előadásából kétségtelenül kitűnik, hogy a váltókapcsolatban álló K. Ilkával és H. Erzsébettel az