Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VI. kötet (Budapest, 1884)

83 A midőn tehát özvegy C. Annával, mint kiskorú fia C. Károly term. és törv. gyámjával a közjeg)-zői okiratba foglalt szerződést alperes felvette, alperes oly mulasztást, mi miatt őt az 1874: XXXV. törv.-czikk 172. §-a alapján kártérítési kötelezettség terhelné, el nem követett, miért is ez alapra fektetett kártérítési keresetével felperes elutasítandó volt. A bpesti kir. ítélő tábla a perköltségnek a per körülményeinél íogva kölcsönös megszüntetése mellett az első bíróság ítéletét helybenhagyta. Mert habár alperes, mint kir. közjegyző az 1874: XXXV törvényczikk 59. §-a szerint a jelen esetben a szerződő feleket az okirat felvétele előtt arra, hogy az özv. C. Annával, mint kiskorú gyermeke gyámjával ezen gyermek vagyona felett kötni szándékolt szerződés érvényességéhez gyámhatósági jóváhagyás szükséges, és hogy ha felperesek ezen jóváhagyás kieszközlése előtt az özvegy kezeihez a 800 frtot lefizetik, abból reájuk kár is háromolhat, figyelmeztetni és ha ezek mindamellett is szándékuk mellett megmaradtak volna, ezt a közokmányban megemliteni köteles volt, mit azonban tenni elmulasztott és ezért a felelősség terheli, tekintve mindazonáltal, hogy felperesek ki nem mutatták azt, hogy a nevetett özvegy elleni követelésükre nézve, ennek azon haszonélvezeti jognál fogva élvezett jövedelméből, a mely a szerződés 7. pontjában biztosításukra leköttetett, kielégítést nem nyerhetnek, ezen oknál fogva alperes el nem marasztalható. A m. kir. Ctuia a másodbiróság ítéletét az érdemre nézve következő új indokolással hagyta helyben: mert jóllehet az 1874: XXXV. törvényczikk 59. és 69. §-ai megszabják azon eljárást, melyet a közjegyző az okirat felvétele előtt követni tartozik, a jelen esetben azonban tekintettel arra, hogy felperesek végiratukban maguk adják elő, hogy ((ismerték C. Anna viszonyait, tudták, hogy elhalt férjének egy háza van, tudták, hogy ez egy özvegyet és egy kiskorú gyermeket hagyott hátra, hogy az özvegy másodszor is férjhez ment, tudták azt is, hogy az anya fia vagyona tekintetében szerződést kötni jogosítva van, hacsak jogtudó által kipuhatolható jogi akadály fen nem forog», midőn felperesek mindezen ténykörülményeket ismerték, a fentidézett törvényszakaszban meghagyott figyelmeztetésnek szüksége fen nem forgott; 6*