Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam V. kötet (Budapest, 1883)

33<> lékok azért voltak örökhagyó halála napjától megítélendők, mivel felpereseknek öröklési joguk akkor nyílt meg. A budapesti kir. itélö tábla alperes felebbezése folytán 1883. ápril 16. 6759. sz. a. következő ítéletet hozott: Az első bíróság ítéletének nem felebbezett azon része, melvlyel felperesek törvényes örökösödés iránti keresetükkel elutasitattak, érintetlen, többi része pedig helybenhagyatik azon változtatással, hogy alperes a felpereseknek ágonkint megítélt 305 frt köteles rész után 6° 0 kamatot csak 1878. január 3. napjától számított időre köteles megfizetni. Indokok: Az első bíróság ítélete a fentebbi változtatással indokolásánál fogva annyival inkább helybenhagyandó volt: mert alperes a keresethez másolatban BJ alatt mellékelt s eredetben is előszerzett leltár valóságát, és az abban összeirt hagyatéki vagyon értékét tagadásba nem vette, azon kifogását pedig, mintha örökhagyónak hagyatéka 1862. évben már leltároztatott, s az a temesmegyei árvaszékhez beterjesztetett volna, felpereseknek tagadása ellenében bizonyítani meg sem kísérletté ; ebből kifolyólag felperesek köteles része a B. alatt felhozott leltár alapján helyesen számíttatott és ítéltetett meg. Ellenben a kereset indítása előtt lejárt időre alperes a köteles részek után járó kamatok megfizetésére kötelezhető nem volt, mert felpereseket is terheli azon mulasztás, hogy a már 186i-ben megnyílott örökösödési jogukat 1878. január hó 3-ik napja előtt nem érvényesítették.