Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam V. kötet (Budapest, 1883)

215 minőségét pedig kiválóan igazolja a felek részéről nem kifogásolt ama ténykörülmény, hogy a tömeg P. Szilárdnak, neje Sch. Katalinnal, 1841. május 24-én történt egybekelése alkalmával meg nem volt, és az csakis a házasság ideje alatt lett szerezve és pedig nem a 2 7. alatti ügyvédi kamarai lajstromba történt felvételen vélelmezhető ügyvédi gyakorlatból, melynek a G. H. I. alattiak szerint ugy sem volt eredménye és haszna, hanem kizárólag felperesnő 5000 frt hozományának, ugy n. P. Szilárdnak ennek atyja után reá háromlott s házassági idejében kézhez vett 14000 frt örökségének a házastársak által lett czélszerü felhasználásával és czélszerü gazdálkodásával, a mit a meghallgatott tanuk (9 megnevezve) határozottan és különösen azt bizonyítják, hogy P. Szilárd 1842—1847. éveken át Csákován lakott, ott nagyobbszerü marhakereskedést folytatott, e czélból gyakorta, sőt több hón át is távol volt és ez idő alatt neje, felperes, vezette a gazdaságot, továbbá igazolják a K. és L. alatti okmányok és F. Ferencz vallomása azt, hogy P. Szilárd mint serfözömester Temesvárott nagymérvű serfőződét vezetett, illetve a sörházat nejével együttesen birta haszonbérbe, ezt a közös bérletet kideríti az X. O. alatti marasztaló ítélet is és végre a per során megdöntve nem lett felperes ama kereseti állítása sem és így valónak bizonyult, hogy az összes ingó és ingatlan tömeg, mely n. P. Szilárd hagyatékául lett összeírva, oly vagyont képez, mely a házasságralépés idejében még nem volt, örökhagyó halálakor azonban tényleg fenállt, ekként a keresetbe vett ingó és ingatlan vagyon közszerzeményi minősége beigazolva s felperesnönek ebből kifolyó kereshetősége is begyözve lévén, felperesnő közszerzeményi joga pedig az orsz. bir. ért. 13. §-a szerint máig is érvényben álló korábbi hazai törvényeken alapulván, az Á. alattiban részletezett egyben sorozott, mindazonáltal csak is az 1868. évi 54. tcz. 256. §. szerint végrehajtás utján számszerűleg kiderítendő ingó vagyon tiszta értékének felét, ugy az elősorolt n. P. Szilárd nevén előforduló ingatlanok felét is tulajdoni és birtokjoggal felperes javára megítélni kellett. A budapesti kir. itélö tábla : A neheztelt ítélet saját és az alábbi indokolása alapján helybenhagyatik, oly kiegészítéssel, hogy egyrészt a nagykorú örökösök által már fejenként felvett 6000—