Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam V. kötet (Budapest, 1883)
Alperesek viszonkeresetükkel elmozditandók voltak, mert a 315 trt 13 kr. követelés nem a keresetbe vett 230 frt követeléssel ugyanazonos ügyletből származott; a 300 frt bánatpénznek pedig semmi alapja, indoka nem hozatott fel, és nem igazoltatott. A bpesti kir. itélö tábla alperesek felebbezése folytán 1882 nov. 15. 4374/82. sz. a. következő ítéletet hó*zott: Az eljáró királyi törvényszék fentidézett keletű és számú ítélete felperest követelésével keresetének 74 frtra nézve elutasitó nem felebbezett részében érintetlenül, alpereseket 315 frt 13 kr. viszonkövetelésükkel elutasitó, alj eresek által felebezett részében pedig helybenhagyatik; az első bíróság ítéletének azon része ellenben, melylyel alperesek 230 frt tőke és ennek kamata fizetésére köteleztettek, megváltoztatik, felperes keresetének ezen részével is elutasittatik. Indokok : Alperesi viszonkeresetre vonatkozólag az elsöbirósági ítélet helybenhagyandó volt, mert felperes azon 74 frt követelésével, melyet a pécsi vasúti műhelyek építése alkalmából követelt, elutasittatván, az ezen tétellel ugyanazon jogalapból származott viszonkövetelés megítélése helyesen mellőztetett. A keresetileg követelt 230 frtra vonatkozólag azonban az első bíróság ítélete megváltoztatandó és felperes keresetével elutasítandó volt, mert a per során kiderült, hogy a megrendelt áruk alperesekhez utánvét mellett küldettek s hogy alperesek e miatt a keresk. törvény 346. és 347 §-aiban jelzett megvizsgálást nem teljesíthették ; s minthogy az áruk vételárának utánvét által kiegyenlítése kikötve nem volt, felperes azokat ily megszorítással terhelni jogosítva nem volt, alperesek pedig az átvételt jogosan tagadhatták meg. Felperes nem tagadta, hogy az árukat utánvét mellett küldötte, de ezen jogát épen azon körülményből származtatta, hogy a fizetési módozat iránt a felek között megállapodás nem jött létre. Ámde ezen érvelés nem helyes, mert a fizetésnek utánvét által teljesítése csak vevő fél előleges beleegyezésével eszközölhető, ily megállapodás hiányában ellenben vevők az áruk átvételét jogosan megtagadhatták, s igy azok vételárának megfizetésére sem voltak kötelezhetők. A magyar királyi Curia felperes felebbezése folytán 1883. márczius 15-én 95. sz. a. következő ítéletet hozott:
