Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam V. kötet (Budapest, 1883)
6i csert szállított volna, azt alperes maga sem állítja; sőt a 3 •/. alattival maga bizonyítja az ellenkezőjét, és saját tanúi is t. i. K István és Z. János is csak 50—60 mmázsa, illetve 80—100 régi mázsa cserkészletröl tesznek tanúságot. A 4 7. alattit kiállított tanuk vallomására alapított védelme pedig azért nem volt figyelembe vehető, mivel egyrészt sem tanuk vallomásával nem lett igazolva az, hogy az átadni szándékolt cser, az ezen tanuk által megtekintettél ugyanazonos lenne s másrészt feltéve a cser ugyanazonosságát, miután ezen tanuk csak 50—60 mázsát s ezek között 8 zsákkal elmorzsoltat állítanak, s így azt tanúsítják, hogy az sem a mennyiségnek, sem a minőségnek nem felelt meg; ezeknek vallomását a felperesi tanuk vallomásával s alperes saját azon tényével szemben, hogy az átadandó árut a bírói megtekintéstől elvonta, csak a fenebbi irányban lehetett figyelembe venni. Igazolván tehát, hogy alperes a B. alattival vállalt kötelezettségnek sem az áru mennyisége, sem annak minősége tekintetében eleget nem tett ; felperesnek joga nyilt ellene az 1875. évi 37. tcz. 277., 278., 348. illetve 350. §-a alapján az adott előleg kétszeresét s kárát, illetve elmaradott nyereményét követelni. Miután azonban csak egyszeresen vette keresetbe a 100 frtot alperes, mint szerződést nem tartó fél irányában feltétlenül megítélendő volt. A megszűnt haszon-, illetve kármennyiség tekintetében felperes a D. E. alatti, alperes által kifogásolt üzleti jegyzékkel elegendő bizonyítékot nem állítván elő, ennek megállapítására nézve a felajánlott becslő esküt az ezen ügylet körül eljárt B. Sámuel üzlettárs részére a törv. rendt. 237., illetve 225. §-a értelmében, más bizonyíték hiányában oda ítélni s alperesnek e részbeni marasztaltatását, ezen eskünek B. Sámuel általi le vagy le nem tételétől feltételezni kellett. A budapesti kir. itélő tábla : Az elsőbiróság ítélete megváltoztattatok s felperes keresetével elutasittatik. Indokok : Felperes által B. alatt becsatolt szerződésből kitűnik, hogy felperes nem alperes által általában szállítandó, hanem az általa alperesnél megtekintett másodosztályú cserhéjat vette meg ; azt, hogy alperes nem a megtekintett cserhéjat szállította, felperes nem is állította. Ily körülmények között a felperestől származottnak elismert, 2 7. alatti levélben nyert utasítás