Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam IV. kötet (Budapest, 1883)

56 ezek nem ismerték, B. Illésre ruháztassák : a közte és V. Lajos között lefolyt megbeszélés és megállapodás folytán egységben állott azon elhatározással, hogy az álutakon kieszközlendö tulajdonjog a fondorlat eredményének és sikerének biztosítása végett azonnal másra lesz ruházandó, illetőleg telekkönyvileg bekeblezendö. Ezen az alsóbb bíróságok, különösen az elsőfokú törvényszék által ítéletének indokaiban részletezett ténykörülményeknek megfelelő ügyállás szerint, vádlottak elhatározták, a kérdéses legelőilletőséget, ennek jogos tulajdonosától, büntetendő cselekmény által elvonni, és a jogügyletek érvényére, valamint az ingatlanok tulajdonjogának megszerzésére és biztosítására nézve, a törvényben meghatározott alaki cselekedeteket a végből foganatosítani, hogy a bűnös uton megszerzendő tulajdon, a jogos tulajdonos által ne legyen visszaszerezhető. Ez lévén a czél, az ennek kivitelére foganatosított, habár magukban véve külön-külön büntetendő cselekményt képező cselekedetek egymással, a tettesek egységes eszméje folytán eszmei halmazatban állanak, s ennélfogva megítélésüknél és a büntetés meghatározásánál a btk. 95. §-a volt irányadóul veendő. Ennek előrebocsátása után, s mindkét alsóbb bíróság ítélete ide vonatkozó részének helyesbítése szempontjából kiemelendő, hogy hamis magánokirat készítése, sem az 1879. évi decz. 22-én kelt nyilatkozat által, sem pedig az 1880. jan. 3-án kelt szerződés által még az esetben sem volna megállapítható, ha az ezeken kívül fenforgó és súlyosabb bűntett a cselekménynek a btk. 95. §-a alapján a törvény más rendelkezése alá való foglalását nem követelné. Mindkét okirat ugyanis ugyanazon formaszerü irat, melyet az illetők saját, valamint a tanuk vallomása szerint aláirtak ; továbbá az említett iratok egyikéről sem állíttatik, hogy csak tartalmának bármely része, a kiállítók tudtán kívül megváltoztatott, illetőleg meghamisittatott volna, igaz ugyan, hogy az 1879. decz. 22-én kelt nyilatkozatot özv. B. Ferenczné és B. Ferencz, csakis azért irták alá, mert annak szövegét nem olvasván, és az előttük fel nem olvastatván, B. Illés által azon tévedésbe ejtettek, hogy az ezen utóbbi által T. Sámuel ellen inegindittatni szándékolt perre vonatkozó felhatalmazása megállapítja özv. B. Ferencznének és B. Ferencznek mint T. Sámuel, illetőleg ennek jogutódja irányában szavatosságra kötelezetteknek