Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam IV. kötet (Budapest, 1883)

22 hogy felperes az 1878. évi, felperes saját kereseti előadása szerint is, a kikötöttnél kisebb mennyiségű dijazást megelégedésének határozott kinyilvánításával fogadta, részbizonyiték állíttatott elő, ennek kiegészíttetése czéljából alperesnek a póteskü volt megítélendő, melynek letétele esetében helyesen bebizonyíttatván, hogy felperes 1878. évre a kikötöttnél csekélyebb dijazást nemcsak jogfentartás nélkül, de megelégedésének kifejezése mellett vette fel, a mely körülmény folytán magasabb díjazás iránti igényéről nemcsak az 1878. éve következő, de az előzőleg lefolyt évekre vonatkozólag annyival is inkább lemondottnak tekintendő, mert az 1875. évtől kezdve felvett csekélyebb dijakat beismerése szerint is évenkint minden megjegyzés, jogfentartás és a hátralékos dijakra történt hivatkozás nélkül vette el ; minélfogva őt ez esetben az alperestől felvett tőke s perújításától folyó kamatai fizetésére kötelezni kellett. Az eskü le nem tétele esetében alperes ujabbi állításai bebizonyitottnak nem tekintethetvén, kérelmével elutasítandó volt. A m. kir. Curia : A bpesti kir. ítélő tábla ítélete felebbezett részében megváltoztattatik, és az elsőbirósági ítélet hagyatik indokolásánál fogva helyben annyival inkább, mivel R. Árpád tanú az általa 1879. jan. hóban Dr. F. Sándor újított alpereshez L. M. L. újító felperesnek megbízása folytán vitt (60 frtnyi) dijra nézve vallotta ugyan, mi kép később Dr. F. Sándor L. M. L. ujitó felperesnek irodájában, midőn ez utóbbi kedvezőtlen üzletmenetére történt hivatkozás mellett kijelentette, hogy nagyobb dijazást nem tudott küldeni, azt válaszolta volna: «nem tesz semmit, meg vagyok elégedve», ámde már maga ama mentegetődzés mutatja, hogy L. M. L. többre kötelezettnek érezte magát, mint a mennyit fizetett, és a nevezett tanú vallomásában azt is mondotta, mikép a beszédből nem vette ki, hogy az ujitó felperes L. M. L. által tett fizetés csak részletfizetésnek volna tekintendő ; e szerint tehát nem tudhatta a tanú bizonyossággal azt sem, hogy a történt fizetés által Dr. F. Sándor ujitott alperesnek orvosi dija teljesen kielégíttetett volna. A tanúnak ily határozatlan vallomása tehát nincs minősítve arra, hogy ujitó felperesnek pótesküjével egészíttessék ki s ennélfogva a másodbirósági ítéletet megváltoztatni kellett.