Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam IV. kötet (Budapest, 1883)

336 még nincs bizonyitva, hogy a szerződő felek által az okiratban beismert tények a valóságnak megfelelnek. A midőn pedig a szerződésből csupán az tűnik ki, hogy n. D. Mihály azon oknál fogva ruházta át alperesre az abban elősorolt javakat, hogy neje iránti állítólagos kötelezettségeinek eleget tegyen, ezen puszta kijelentés felperessel, mint az átruházó fél törvényes leszármazójával szemben a szerződést oly kétoldalú terhes szerződés jellegével fel nem ruházza, a melyet felperes törvényes osztályrészében szenvedett sérelem czimén megtámadni jogosítva nem volna. A per során alperes semmi elfogadható adatot vagy bizonyítékot nem nyújtott, a melyeknél fogva megállapítható volna, hogy az A. alatti átruházási szerződés olyan viszterhes ügylet, a melyet felperes törvényes osztályrészhez való igénye sem korlátolhat. Nem képezhet viszterhet az, hogy alperes az ingatlanokat jelzálogi terhekkel vette át, mert ezen terhek az ingatlanokra lévén bekebelezve, alperes saját személyében kötelezést nem vállalt, a kikötött tartás pedig a vagyon jövedelméből volt fedezendő. Nem lévén e szerint bizonyitva, hogy alperes a reáruházott javakat viszterhes szerződés mellett szerezte meg, azon szerződés, a mennyiben felperes törvényes osztályrészét sérti, érvénytelennek nyilvánítandó volt. Felperes azon kérelmének, hogy a törvényes osztályrész természetben ítéltessék meg, helyt adni nem lehetett, mert a törvényes gyakorlat szerint csupán a törvényes örökrész ítélhető meg természetben. A törvényes osztályrész azért ítéltetett meg 124 frt 63 kr. összegben, mert az átruházott vagyonok értéke a bírói becslés szerint 1360 frtot tesz, melyből azonban a 861 frt 48 kr. bekebelezett terhek levonandók lévén, az érték csupán 498 frt 52 krt tesz, ebből pedig felperes törvényes osztályrésze, tekintettel arra, hogy a peres felek beismerése szerint néhai D. Mihály után két leszármazó maradt, ennek egynegyed részét teszi. Ennek megállapítása mellett alperes egyszersmind annak megfizetésére kötelezendő volt, mert a törvényes osztályrészt az özvegyi jog nem korlátolja.