Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam IV. kötet (Budapest, 1883)

272 rint néhai H. Fülöp önmaga vetett véget életének, egyrészről 3 felebbezésben felhozott azon előadás, mintha nem volna kizárva lehetősége annak, hogy H. Fülöp halálát valamely szerencsétlen véletlen okozta, figyelembe nem vétethetett, másrészről az A. alatti szerződés alapján jogokat érvényesítő felperest terhelte bizonyítása annak, hogy a halált okozó cselekmény teljesen eszméletlen, a szabad elhatározást kizáró állapotban követtetett el, és ennélfogva az az öngyilkosság fogalma, és igy az A. alatti szerződés hátára vezetett átalános feltételek 5. §-ának rendelkezése alá nem esik, ezt azonban a 4 7. alatti látlelet, mint az elsőbirósági Ítéletben helyesen kifejeztetik, épen nem bizonyítja, egyéb bizonyítékot pedig vagy csak tényt is a halált megelőző időből, melyből elmezavarra vagy beszámithatlan állapotra alaposan következtetni lehetne, felperes fel nem hozott. Ezeknélfogva, és tekintve azt is, hogy felperes az átalános feltételek 5. §-ának értelmezésére vonatkozó, az elsőbirósági Ítéletben megdöntött érveit felebbezésében maga is elejti, az elsőbirósági ítéletet helybenhagyni kellett. A m. kir. Curia felperes felebbezése folytán 595/81. sz. a. következő ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Beismert, de a 3 7. alatti csatolt bonczolási jegyzőkönyvvel is igazolt tény, hogy felperesnek az alperes társaságnál biztosított férjének, H. Fülöpnek halála az A. alatti kötvényre vezetett feltételek 5. pontjában meghatározott 3 év letelte előtt saját ténye (lövés) folytán következett be. Felperes mint kedvezményezett által a biztosítási összeg kifizetése iránt indított ezen kereset ellenében alperes azt érveli, hogy miután jelen esetben a feltételek 5. pontjában emiitett 3 év eltelte előtt történt öngyilkosság forog fen, tekintet nélkül arra, hogy a halált okozó tény mely körülmények között követtetett el, felperes keresetével feltétlenül elutasítandó. Jóllehet alperes biztosító társaságnak ezen érvelése átalánosságban el nem fogadható, mert az öngyilkosság fogalma alá az elhaltnak csakis oly cselekvénye vonható, melyet öntudatosan a végett követ el, hogy magát életétől megfossza; a halál okául szolgálhatott oly cselekménye azonban, melyet teljesen öntudatlan